Cornelius a Lapide - Acta Apostolorum - 1717

AZ APOSTOLOK TITKA: A KERESZTÉNYSÉG SZÜLETÉSÉNEK NAGY KOMMENTÁRJÁA
Egy monumentális velencei kiadás 1717-ből, amely az Apostolok cselekedeteihez szól, Cornelius a Lapide, a modern kor egyik legtekintélyesebb katolikus bibliai kommentátora gesuita teológus munkája. Az Egyház születésének, Péter és Pál misszióinak és a kereszténység elterjedésének útja a régi világban. Ezt gazdagítja Pietro Ridolfi által lyuggatott gyönyörű antikporta, ez a nagy formátumú kiadás a kontrreformáció hagyományának egyik legbefolyásosabb bibliai kommentárját őrzi. Lenyűgöző bizonyítéka az európai teológiai kultúrának a 17. és 18. század elején.

RÖVID ÖSSZEFOGLALÁS
Fontos velencei kiadás az 1717-ből, Cornelius a Lapide Commentarius in Acta Apostolorum című művének, a flamand jezsuita teológus, Cornelis Cornelissen van den Steen (1567–1637) latinított neve. Velencei nyomdában, Girolamo Albrizzi kiadásában megjelent ez a második velencei kiadás, amely az Apostolok cselekedeteihez írt híres kommentárt adja, az egyik alapvető szöveg a keresztény egyház születésének és terjedésének megértéséhez. A mű rendszerezetten elemzi a Pünkösd evangéliumi elbeszélését, a korai keresztény közösségeket, az apostoli prédikálást, István mártírját, Pál megtérését és a nagy missziós útvonalakat, amelyek a keresztyénségből a judaista környezetből a görög-római világba vezették. A szerző a szent szöveghez történeti, leíró, erkölcsi és teológiai értelmezést egyesítő módszerrel közelíti meg, a Szentatyák írásaira utalásokat is felhasználva. A bibliai nyelvek és a klasszikus hagyomány ismerete lehetővé tette számára, hogy gazdag idézetekkel és összehasonlításokkal teli kommentárt hozzon létre. A kiadás teljes oldalas rézkarc-antiporta Pietro Ridolfi által, egy második címlap egy kis vignetttel, és latin oldalszövegezéssel, egy vagy két oszlopos elrendezéssel margójegyzetekkel és bibliográfiai utalásokkal büszkélkedhet. Személy szerint tekintélyes példája a jezsuita teológiai termelésnek a 18. század elején.

MIÉRT VÁSÁROLJON
Fontos mű a régi könyvek gyűjtői számára a teológia, a kereszténység története, bibliai exegézis és a Jezsuita Rendet bemutató kiadványok iránt érdeklődőknek. Cornelius a Lapide a modern kor egyik legbefolyásosabb katolikus bibliai értelmezője volt, kommentárjait évszázadokon át használták teológusok, prédikátorok és tudósok. Ez a 1717-es velencei kiadás számos vonzó elemet kínál: a nagy formátum, a korabeli vagy régebbi pergaménkötés, a Pietro Ridolfi által megvésve antiporta, a margójegyzettel teli gazdag jegyzetanyag és a gondosan rendezett tipográfia a könnyebb használhatóság érdekében. Különösen érdekes a Pünkösd elbeszélésének katolikus poszt-tridenti teológiában való értelmezése, ahol az egyház primordiális tapasztalata alapvető értékkel bír az egyházi hatalom és az apostoli folytonosság meghatározásában. A kötet emellett a jezsuita írások nemzetközi körforgásának tanúbizonysága is, amelyek európai nagyobb könyvnyomdákban megjelentek és újranyomtak. Olyan mű, amely vallási könyvtáraknak, régi bibliai szöveggyűjteményeknek és a katolikus kultúrtörténet gyűjteményeinek szentelt gyűjteményekhez ideális.

PIACI ÉRTÉK
Cornelius a Lapide kommentárjai megszilárdult antik műtárgy-értékkel bírnak, különösen a katolikus teológia, a Jezsuita Rend története és exegétikai irodalom gyűjtőinek körében. Az egyes kiadások értéke elsősorban a nyomtatás korától, formátumától, mellékelt illusztrációktól, a megőrzött állapottól és a teljességtől függ. A 18. századi velencei kiadások általában nem érik el a 17. századi első nyomások árát, de komoly bibliográfiai érdekességet képviselnek. Ennek a 1717-es második velencei kiadásnak a kiskereskedelmi árátartománya körülbelül 600–800 euró között lehet a teljes és jó állapotban lévő példány esetében.

FIZIKAI LEÍRÁS ÉS ÁLLAPOT
Kemény pergaméntkötés, érdes bordákkal a hátoldalon, kéziratos cím és „T XIII” jelölés, feltehetően egy kommentári gyűjteményen belüli elhelyezésre utal. A szöveg latin nyelvű, egy vagy két oszlopban, chasszejekkel, bibliai hivatkozásokkal és margójegyzetekkel. A Ridolfi által rézbe metszett, teljes oldalas antikporta, majd a második, kisebb méretű incízióval ellátott frontispice. A bepólyázott oldalakon tollal írt megjegyzés. Kötés használatból eredő nyomokkal. Papírok némi sárgulása és fiziológiai foltokkal. Régi könyveknél előfordulhatnak kisebb hiányosságok, nem mindig tüntetve fel a leírásban. Ez a hirdetés AI-kinagyított vizualizációkat tartalmaz. Kérjük, a tényleges állapot ellenőrzéséért tekintse meg az eredeti fotókat. A képek a leírás részét képezik. Collation: (4); 280; (28).

TELJES CÍM ÉS SZERZŐ
Cornelius a Lapide.
Commentarius in Acta Apostolorum.
Venetiis, Typis ac Noviter Sumptibus Hieronymi Albritii, 1717.

KÖRNYEZET ÉS LÁTTENSÉG
A Commentarius in Acta Apostolorum a katolikus bibliai exegézis nagy hagyományába tartozik, amely Tridenti rendkívüli zsinat utáni korban alakult ki, amikor a Szentírás értelmezése a katolikus és protestáns teológiai viták egyik alapvető eszköze volt. Az Apostolok Cselekedetei hagyományosan Lukács evangélistához kötődik, és Krisztus feltámadása utáni eseményeket meséli el: a korai keresztény közösségek megalakulását, a Szentlélek kiáradását Pünkösdkor, az apostoli prédikálást és a hit első terjedését a Földközi-tenger környékén. Lapide ezt a történetet egy olyan módszerrel közelíti meg, amely a szöveg filológiai elemzését ötvözi az egyházatyák interpretációs hagyományával. Külön figyelem jut Péter alakjára, Jeruzsálem központi szerepére és elsősorban Pál személyére, aki Ázsiában, Görögországban és végül Rómában vezető missziós utakon játszott főszerepet. A szerző feltárja a tanítási, erkölcsi és történelmi problémákat, és megkísérli összhangba hozni a bibliai tanúbizonyságokat az egyház katolikus tanításával. A magyarázatok mélysége és a hivatkozások gazdagsága miatt Lapide kommentárjai különösen kedveltek voltak vallási főiskolákon, szemináriumokban és egyházi könyvtárakban. A mű ezért kettős érdekességgel bír: egyrészt a katolikus eredetértelmezés tanúbizonysága a keresztény őshöz, másrészt a kontrreformáció intellektuális kultúrájának dokumentuma.

A SZERZŐ RÖVID BIOGRÁFIAJA
Cornelius a Lapide, a Cornelis Cornelissen van den Steen latinított neve, 1567-ben született Bocholtban (mai Belgium területén) és 1637-ben halt meg Rómában. 1592-ben lépett be a Jezsuita Rendbe, és az ő korában az egyik legfontosabb katolikus bibliai exegetává vált. Filozófiai és teológiai tanulmányai után a Lovaniumban (Leuven) tanított Szentírást, ahol hosszú és intenzív akadémiai tevékenységet végzett. 1616-ban Rómába hívatták, hogy a Collegio Romano-ban tanítson, amely a jezsuita rend felsőfokú képzésének fő központja volt, ahol tovább dolgozta monumentális bibliai kommentárjain. A patrisztikai hagyomány, a skolasztikus filozófia és a régi nyelvek alapos ismerője révén rendszeresen görög, latin és héber forrásokra támaszkodott a Szentírás magyarázatában. Exegetikus módszerét a módszertani szépség és a megfigyelések pontossága, valamint a Szentírás szó szoros értelmének erkölcsi és szellemi alkalmazásához fűződő képessége jellemezte. Művei a Ó- és Újszövetség számos könyvére kiterjedtek, és halála után évszázadokon át nyomtatták és újrakiadták őket. Lapide különösen népszerű volt a magyarázataik világos megfogalmazása és példátlan hivatkozás-gazdagsága miatt, így a katolikus teológiai képzés egyik meghatározó szerzőjévé vált a XVII– XIX. században.

NYOMTATÁSTÖRTÉNET ÉS KÖRFORGÁS
Cornelius a Lapide bibliai kommentárjai a Kilencedik Párizsi Zsinat utáni katolikus bibliai exegetika nagy hagyományába tartoznak, és gyorsan széles körben elterjedtek a domináns katolikus kulturális központokban Európában. Széles körű terjesztését a Jezsuita Rend nemzetközi hálózata is elősegítette, amely a kollegiumok, szemináriumok és egyházi intézmények könyvtáraiba juttatta ezeket. A XVII–XVIII. század során a műveket sokszorosították, külön kiadványokként és többkötetes kötetekként is. A 1717-es velencei kiadás a szerző halálának nyolcvanadik évében mutatja a fennmaradó népszerűségét. Az előoldal kifejezetten második velencei kiadásként azonosítja, a szükséges indexekkel és a hibákra vonatkozó felülvizsgálattal ellátva. A kiadást Girolamo Albrizzi nyomdája készítette, amely Velencében egy vallási és tudományos könyvkiadás jelentős központja volt az európai könyvkiadásban. A Ridolfi által rézbe metszett antiporta, a margójegyzetek rendszere és az oldalak két- vagy egyoszlopos elrendezése a rendszeres használathoz alkalmazkodik. A hátlapon lévő “T XIII” jelzés arra utalhat, hogy a példány egy bibliai kommentárok összességéhez tartozó gyűjtemény részét képezte, de nem bizonyítja, hogy konkrét sorozathoz tartozna. Nincs részletes dokumentált eredeti példányszám ehhez a nyomáshoz. A tartalom alapján a jegyzetek és a képi anyag fontos bibliográfiai azonosító elemet képez.

BIBLIOGRÁFIÁK ÉS REFERENCIÁK
Az 1717-es velencei kiadás a Katolikus-Apostolok cselekedetei közé tartozó egyik fő katolikus kommentár, Cornelius a Lapide exegetikai életművének része. A mű a Tridenti Zsinat utáni jezsuita teológia tehetős hagyományát és a 17–18. századi nagy írók bibliai kommentárjainak irodalmi sikertörténetét tanúskodja. Különös bibliográfiai jelentőséggel bír a második velencei kiadás megnevezése, a korábbi nyomtatások hibáinak felülvizsgálatára való utalás, a végső indexek és a Pietro Ridolfi által készített antiporta. A kötet a velencei Girolamo Albrizzi nyomda tevékenységét is dokumentálja, mely az elsődleges vallási és tudományos könyvkiadások között szerepelt Velence Köztársaságában. A mű hasznos példány az Apostolok Cselekedeteinek történeti értelmezésének tanulmányozásához, a Jezsuita Rend kollektorai és a katolikus kultúrtörténet XVIII. századi európai kiadványainak elterjedéséhez.()