Pindemonte - Poesie Latine e Volgari - 1726

Az elegancia mint morális érték: Pindemonte, a veronai 1700-as évek éneklője.
Verona, 1726 – Il marchese Pindemonte arcadikus eleganciával és humanista szellemmel ünnepli az esküvőt.
Finom és városi művészet, Marc’Antonio Pindemonte latin és népnyelvi versei az alkalmi művek hagyományába illeszkednek, de könnyedségükkel és ízlésükkel túlmutatnak a puszta ünneplésen, és a szerelmi érzés stílusgyakorlatává válnak. Esküvői alkalomra írták, és a szerző megjegyzéseivel kiegészítve, a lírák váltogatják az olasz és latin sorokat, egy tudás és 18. századi báj közötti táncot járva, a veronai szalon eleganciájától a klasszikus örökségig.
Piaci érték
A Le Poesie latine e volgari (Verona, MDCCXXVI) ritka kiadvány, ma nehezen beszerezhető teljes egészében és jó állapotban. A korabeli kötésű példányok általában 700 és 1.000 euró közötti értéket képviselnek, magasabb értékelésekkel (akár 1.200 euróig) tisztább és sértetlen példányokra. A kapitány Leonardo Loredano részére szóló dedikáció és a Pindemonte megjegyzései növelik a kiadás bibliográfiai értékét.

Fizikai leírás és állapot
Kortárs pergamen kötés, cím a táblán. Piros spriccelésű vágások. Nyitány ornamentális tipográfiai márkával, dedikáció Leonardo Loredano-nak, latin és vulgár nyelvű szöveg pergamenpapíron. Néhány virágzás. Jogi nyilatkozat: régi könyveknél, több évszázados történetükkel, előfordulhatnak apró hibák, amelyek nem mindig kerülnek felismerésre a leírásban. Pp. (2); 16nn; 498; (2).

Teljes cím és szerző
Latins és népi költészet Marc’Antonio Pindemonte márki részéről, egy házasságkötés alkalmából, néhány megjegyzéssel a művétől.
Verona, Pier’Antonio Berno Lib. által, 1726.
Marc’Antonio Pindemonte.

Környezet és jelentőség
A kötet, amelyet nászajándékként készítettek, értékes tanúbizonysága a venetói irodalmi kultúrának a 1700-as évek elején, ahol a magánünneplés összefonódik a klasszikus és akadémikus hagyományokkal. Pindemonte váltogatja a tiszta petrarkai bájjal írt nyelvi alkotásokat a szent és mitológiai hangvételű latin versek között, felidézve az Arcadia mintáit és a neoklasszikus költészet egyensúlyát. A szerző idézeteket és jegyzeteket illeszt be, amelyek Virgiliusra, Ovidiusra és Propertiusra utalnak, finom összefüggéseket teremtve a mítosz és a kortárs világ között. A versek olyan, mint két nyelv és két korszak közötti párbeszéd, egy harmónia gyakorlata, ahol a szív nyelve a ráció nyelvévé is válik.

Szerző
Marc’Antonio Pindemonte (Verona, 1663 – 1737), márki és író, kiemelkedő alakja volt a veronai művelt környezetnek, Scipione Maffei barátja és a velencei humanista reneszánsz egyik főszereplője. Latin és olasz nyelvű verseket írt polgári, vallási és világi témákban, kiemelkedve egyensúlyával, eleganciájával és mérsékletre törekvő erkölcsi nézeteivel. A legismertebb Ippolito testvérével osztotta meg a klasszikus nevelést és a formális harmónia iránti ízlést.

Nyomtatási történelem és példányszám
Veronában, 1726-ban, Pier’Antonio Berno, a Via de’ Lioni-ban működő könyvkereskedő által nyomtatott kiadás valószínűleg korlátozott példányszámban készült, a nemesi és akadémiai körök számára. A címlapon a felsőbb engedéllyel való felhatalmazás szerepel, ami a magánjellegű terjesztést igazolja. A tipográfia eleganciája és a papír minősége tanúsítja a 18. század eleji veronai nyomtatások magas színvonalát, különösen az alkalmi és ünnepi kiadások esetében, ahol nagy gondossággal készültek.

Bibliográfia és hivatkozások
Brunet IV, 650
Melzi, Dizionario di opere anonime e pseudonime italiane, II, 212;
Sommervogel, Bibliothèque de la Compagnie de Jésus, VI, 438;
Gamba, nyelvi szövegsorozat, 1097. szám.
CCFr, WorldCat (OCLC 606534475), BnF Data (FRBNF31292193).