Rabindranath Tagore - Three Rabindranath Tagore works: Fruit-Gathering; Sadhana; The Gardener - 1913

„Gyümölcsszedés” Sir Rabindranath Tagore tollából - Macmillan, London - 1916-os első brit kiadás - 18cm x 15cm - állapot: jó, eredeti kötés, némi kopás a széleken.

2. „Sadhana, az élet megvalósítása” Rabindranath Tagore-tól - Macmillan, London - 1913 első brit kiadás, későbbi újranyomás - 18cm x 15cm - állapot: eredeti kötés, némi szennyeződés és karcolás a borítón, némi folt a lapokon.

3 „A kertész” Rabindranath Tagore-tól - macmillan, London - 1913 első brit kiadás - előlappal, portréval, alatta facs. aláírással - 18cm x 15cm - állapot: jó, némi szennyeződés és karcolás a fedlapon.

Rabindranath Thakur FRAS (bengáliul: [roˈbindɾonatʰ ˈʈʰakuɾ]; angolosan Rabindranath Tagore /rəˈbɪndrənɑːt təˈɡɔːr/ ⓘ; 1861. május 7. – 1941. augusztus 7.), más néven Bhanusimha (Nap Oroszlán) álnéven is ismert, bengáli polihisztor volt a bengáli reneszánsz korszakából (költő, író, drámaíró, zeneszerző, filozófus, társadalmi reformátor és festő). 1913-ban Tagore lett a második nem európai, aki Nobel-díjat nyert bármely kategóriában, és az első dalszövegíró, aki irodalmi Nobel-díjat kapott. Megírta India és Banglades nemzeti himnuszát.

Ő formálta újjá a bengáli irodalmat és zenét, valamint az indiai művészetet a Kontextuális Modernizmus révén a 19. század végén és a 20. század elején. Ő volt a Gitanjali „mélyen érzékeny, friss és gyönyörű” költeményeinek szerzője. Tagore költői dalait spirituálisnak és változékonynak tartották; elegáns prózája és varázslatos költészete széles körben népszerű volt az indiai szubkontinensen. Tagore a Royal Asiatic Society tagja volt. A „Bengáli bardként” emlegetett Tagore-t Gurudev, Kobiguru és Biswokobi beceneveken is ismerték.

Egy calcutta-i bengáli brahmin, akinek ősi nemesi gyökerei Jessore és Bardhaman körzeteiben vannak, Tagore nyolcévesen írt verseket. Tizenkét évesen kiadta első jelentős verseit álnéven, Bhānusiṃha („Nap Oroszlán”) néven, amelyeket a irodalmi hatóságok rég elveszett klasszikusokként fogadtak el. Tizenhat évesen írta első kisprózáit és drámáit, melyeket valódi nevén publikált. Mint humanista, univerzalista, nemzetközi és lelkes nemzeti kritikusa,[15] elítélte a Brit Birodalmat és függetlenséget szorgalmazott Britanniától. A bengáli reneszánsz képviselőjeként hatalmas kánont épített fel, amely festményeket, vázlatokat és firkákat, századokat meghaladó szövegeket és mintegy kétezer dalt foglal magában; öröksége tovább él a Visva-Bharati Egyetem alapításában is.[16][17]

Tagore modernizálta a bengáli művészetet azzal, hogy elutasította a merev klasszikus formákat és ellenállt a nyelvi szigorításoknak. Regényei, történetei, dalai, táncdrámái és esszéi politikai és személyes témákról szóltak. A Gitanjali (Dalajánlatok), Gora (Igazságos), és Ghare-Baire (Otthon és a Világ) a legismertebb művei. Költészete, rövid történetei és regényei egyaránt dicséretet és kritikát kaptak líraisága, köznyelvi hangvétele, naturalizmusa és filozófiai elmélkedése miatt. Művei közül kettő nemzetének nemzeti himnuszt választott: India „Jana Gana Mana” és Banglades „Amar Shonar Bangla”. A Sri Lanka-i nemzeti himnusz is inspirációt merített munkáiból. Dalának, a „Banglar Mati Banglar Jol”-nak, West Bengal állami himnuszként is elfogadották.