Markus Hoffmann-Achenbach - höllensturz. (Triptychon)

Művész: Markus Hoffmann-Achenbach
Cím: A pokol zuhanása. (A Mennye és Pokol című művészeti sorozatból)
Méret: 210 cm x 100 cm x 2 cm (Ez egy triptychon: 3 vászon, mindegyik 70 cm x 100 cm, amelyek hátul csavarozhatók. A szállítás 3 részben történik).
Anyag: akril, válogatás vásznon.
Magas minőségű neon-acrilfestékek, amelyek nappali fényben aktiválódnak, de UV-fényben is rendkívül erős fényerőt mutatnak.
Aláírás: Dátummal és címmel a hátoldalon.
A hitelesítési tanúsítvány mellékelve van.

Markus Hoffmann-Achenbach 'Himmel und Hölle' című műsor-sorozata egy vizuális újraértelmezése John Milton korszakalkotó eposzának, a Paradise Lostnak — nem illusztrációként, hanem mint lényegi folytatásként. Míg Milton a Lucifer kozmikus bukását, a paradicsom elvesztését és a szabad akarat ambivalenciáját szavakba öntötte, Hoffmann-Achenbach ezeket a kérdéseket egy kortárs, rendkívüli érzelmi és szimbolikus sűrűségű képnyelvre fordítja.

A sorozat tudatosan a transzcendencia és a testi valóság, rend és káosz, bűn és felismerés közötti feszültség mezsgyéjén mozog. A menny és a pokol nem fix helyekként jelennek meg, hanem az ember belső állapotaként — folyékony, instabil, bármikor egymásba csúszó. Pontosan itt lép színre Hoffmann-Achenbach, és Milton mondását „A lélek saját helye, és önmagában is teremthet mennyet a pokolból, poklot a mennyből” vezérképként alkalmazza.

A sorozat művei rétegezett képtereket jellemeznek: akril, kollázselemek, töredezett figurációk és szimbolikus jelek halmozódnak egymásra. A fényjelenetek — gyakran világos, szinte túlvilági színmezőkben — radikálisan ellentétesek a sötét, kitörő zónákkal. Ez az ellentétállás állandó feszültséget teremt, amely arra kényszeríti a nézőt, hogy a képet ne csupán lássa, hanem átélje.

Ez a sorozat Markus Hoffmann-Achenbach művének koncepcionális csúcspontját jelöli. Egyesíti az irodalmi mélységet, a művészettörténeti referenciákat és egy egyedi kortárs képnyelvet. A gyűjtők számára különösen vonzóak a munkák, mivel egyrészt önálló, erőteljes műként működnek, másrészt a sorozat kontextusában epikus, szinte múzeumi hatást keltenek.

„Himmel und Hölle” nem egy könnyedén nézhető sorozat — hanem gyűjtőknek szól, akik a művészetet szellemi kihívásként és hosszú távú értéknövelésként értelmezik.