egy fa szobor - Dan - Elefántcsontpart (Nincs minimálár)

Egy Elefántcsont-parti Dan Mancala játéktábla, melynek mind a négy oldalán arcokat faragtak, végtagjai állványként szolgálnak. Részben fényes patinával; rituális használat és kor jelei láthatók.

A dani mancala fa táblái a mai Liberia és nyugat-Côte d’Ivoire népeinél erednek, ahol a társasjátékok részei a mindennapi társadalmi életnek, valamint a morális nevelésnek és a kognitív tréningnek. A mancala, amelyet különböző helyi neveken ismernek, nem csupán szórakozás, hanem strukturált rendszerként működik a számítás, az előrelátás, az egyensúly és a társadalmi reciprocity tanítására. A fa tábla ezért mind utilitarista tárgy, mind pedig a dani fogalmak szerint az intelligencia, a rend és az testben megtestesült tudás anyagi kifejezése.

A Dan mancala táblák általában egy darab fából faragottak, és két vagy több sorban helyezkedő sekély mélyedésekből állnak, szigorú szimmetriával elrendezve. A forma a funkcionális tisztaságot helyezi előtérbe, mivel a magvak, kövek vagy szemek mozgása inkább tapintással olvasható, mint vizuális díszítéssel. A faragás gyakran visszafogott, bár néhány példány finom zoomorf vagy antropomorf elemeket tartalmaz a végeken vagy a perem mentén. Ezek a kiegészítések nem zavarják a játék menetét, hanem a táblát a szélesebb Dan szobrászati hagyományok részeként helyezik el.

A szimmetria és ismétlés hangsúlyozása a játék és a társadalmi egyensúly közötti fogalmi összhangot tükrözi. A Mancala játék megköveteli, hogy a játékosok több lépésre előre lássanak, ezzel megerősítve a türelem, a stratégiai önmérséklet és a meglévő szabályok tiszteletének értékeit. A dán társadalomban ezeket a készségeket szorosan összekapcsolják a felnőttképességgel és erkölcsi érettséggel. Így a tábla pedagógiai felületként szolgál, amelyen keresztül az absztrakt gondolkodás a testhez kötött gyakorlás révén fejlődik.

Az anyagkopás a tárgy jelentőségének egyik kulcsfontosságú eleme. A polírozott depressziók, lágyult élek és felületi patina a hosszú távú kezeléstől és ismételt játékoktól alakul ki. Ezek a nyomok inkább az eltelt időt és a társadalmi interakciókat tükrözik, nem pedig a degradációt. Egyes kontextusokban a régebbi táblák értéke magasabb, éppen azért, mert felületeik generációk használatát örökítik meg, ezzel a tárgyat családi vagy közösségi folytonosság részeként helyezve el.

Bár a mancala táblák nem szertartási tárgyak a szigorú értelemben, mégis olyan kulturális környezetben léteznek, ahol a mindennapi tevékenységek nem szigorúan különülnek el a szellemi vagy etikai területektől. A Danok között az intelligencia és a nyugalom olyan tulajdonságok, amelyeket mind társadalmi magatartásban, mind pedig maskarákészítés során csodálnak. A mancala által gyakorolt fegyelmezett gondolkodás összhangban áll a kontrollált hatalom szélesebb ideáljaival, amelyek a Dan esztétikájának központi témái.

A múzeumi és katalógus kontextusokban a Dan mancala táblákat gyakran etnográfiai vagy szabadidős tárgyként osztályozzák, és marginalizálják az afrikai művészettörténeteken belül. Ez a kategorizálás elhomályosítja azokban a tervezésükben és használatukban rejlő fogalmi szigorúságot. Amikor eredeti társadalmi keretükben értelmezzük őket, ezek a táblák olyan szobrászati logikát tárnak fel, amely az interakcióra, a kognícióra és a kapcsolati egyensúly fejlesztésére irányul, nem pedig a vizuális bemutatásra.



Boone, Sylvia Ardyn. Fényesség a vízből: A női szépség ideáljai a Mende művészetében. Yale University Press, 1986.

Fischer, Eberhard és Hans Himmelheber. A Dan művészete Nyugat-Afrikában. Rietberg Múzeum Zürich, 1976.

Himmelheber, Hans. A Dan művészete. Rietberg Múzeumi Kiadó, 1960.

Roberts, Allen F., és Mary Nooter Roberts. Csodálat érzése: Afrika művészete a Faletti család gyűjteményéből. University of Washington Press, 1996.

Zaslavsky, Claudia. Africa Counts: Number and Pattern in African Culture. Lawrence Hill Books, 1973.

CAB26980