Anne-Gédéon - Le diable dans un bénitier - 1784

Prima Edizione

Anne-Gédéon, Marquis de Pellepore

Ördög egy kápolnában.
És a Páncélos Újságíró metamorfózisa légyre, vagyis a Paris-i Rendőrkapitányság Felügyelője, a St. Louis-i Szent György Lovagja Úr Receveur kísérlete, hogy Londont olyan rendőrséggel lássa el, mint Párizsban.
Szánva Monseigneur a Castries márki számára; Hadügyminiszter és Államtitkár a Haditengerészeti Minisztériumban, stb. stb. stb.
Átdolgozva, javítva és bővítve Mr. l'Abbé Aubert, Censeur-Royal által.
Par Pierre Le Roux, Nagyutak Mérnöke.
Párizs, a Királyi Nyomdából, a Király jóváhagyásával és kiváltságával.

21,5x13,8; Oldal 123

A Le Diable dans un bénitier egy francia szatirikus mű, amelyet 1784-ben publikáltak, és az akkori társadalmi és politikai kritikák kontextusába illeszkedik. A könyv már első pillantásra egy tisztán irriverent és provokatív hangnemet sugall, ami jellemző a 18. századi kritikus irodalomra.
A szerző, Pierre Le Roux, aki magát „Nagy Útépítő Mérnöknek” nevezi, ironikus narratívát használva kritizálja a korabeli francia társadalmat, különösen a politikai és vallási intézményeket. A cselekmény középpontjában egy „Fegyverzett újságíró légyben” nevű figura áll, aki úgy tűnik, mintha valamilyen metamorfózison vagy átalakuláson menne keresztül, és valószínűleg egy közszereplők vagy befolyásos személyek szatirikus ábrázolása.
Az opera a 'Marquis de Castries'-nak, egy francia politikusnak és nemesnek, aki egyben miniszter és államtitkár volt, szentelték. A dedikáció utalhat arra, hogy finom kritikákat fogalmaz meg az akkori elit ellen, különösen a vezető osztály és ellentmondásaik felé. A szöveg továbbá bírálja Párizs rendőrségének hatalmát és az igazságszolgáltatás kezelését, amit egy másik kitalált személy, az 'Receveur' felügyelő által megfogalmazott kritika tükröz.
A mű helyes és Áubert atya általi átdolgozás eredménye, aki hozzájárul a kiadvány tudományos dimenziójának megteremtéséhez. A közéleti személyek neveinek és társadalmi, gazdasági utalások jelenléte azt mutatja, hogy a szerző a művet a 18. századi Franciaország politikai, társadalmi és vallási életének szatírájaként szánja.
A könyv irónikus és csípős kritikát fogalmaz meg a korszak francia élet számos aspektusáról. A történet úgy tűnik, hogy olyan események és szereplők körül forog, akik a korrupciót, a társadalmi egyenlőtlenségeket és a hatalomért folytatott küzdelmet testesítik meg, mindezt paradox és időnként abszurd narratívába burkolva. A 'Gazetier cuirassé en mouche' figurája szimbolizálhat egy újságírót, informátort vagy olyan személyt, aki a politikai rendszer és a közvélemény képmutatását képviseli. Ennek a karakternek a különös és groteszk átalakulása a torz és deformált világ képzetét idézi.
A könyv hangvétele erősen szatirikus, és kritikái különösen a rendőrségre, az igazságszolgáltatásra és a hatalmon lévő elitre irányulnak. A szerző humorral fejezi ki lenézését egy igazságtalan és korrupt rendszer iránt, de ezt olyan nyelvezet segítségével teszi, amely bár komoly, finom iróniával átitatott.
Az opera, bár súlyos témákat, mint a politika és a vallás, érint, könnyedséget tart fenn paradox módon megfogalmazott stílusán keresztül, így nemcsak társadalmi kritika eszköze, hanem az abszurdumról szóló irodalmi játék is.