Johannes Werner - (ASTROMETEOROLOGY) Canones - 1546

Johann Werner matematikus-csillagász figyelemre méltóan ritka művének első kiadása, amely úttörő mérföldkő volt a környezettudományban a tudományos forradalom idején.

EGÉR KURATORI MEGJEGYZÉS:

„Ez az értekezés egy olyan válaszút előtt áll, ahol az asztrológia átadja a helyét a fizikának.”
Werner a meteorológiát adatalapú diszciplínává emeli, előrevetíti a szisztematikus modern előrejelzést. Nagyon ritka, 1981 óta ez csupán a második feljegyzett piaci megjelenés.”

A KÖTET:

Johannes (Johann) Werner (1468–1522), Canones sicut brevissimi, ita etiam doctissimi, complectentes praecepta & megfigyelések de mutatione aurae. Nürnberg: in officina Johannis Montani & Ulrici Neuber, 1546. Első kiadás. Teljes. 4to. Összevetés: A–E⁴ = [20] ff., végső üres E4 van jelen. Fametszet kezdőbetűkkel. Modern félbőr foltos papírtáblákon. kb. 197 × 152 mm (7 ¾ × 6 hüvelyk).



Első kiadás, a második példány, amely 1981 óta került piacra.

Werner – a tizenhatodik század eleji nürnbergi pap és humanista matematikus – maradandó nyomot hagyott a csillagászatban, a matematikában és a földrajzban: a pontos megfigyelésért küzdött, írt a gömbi trigonometriáról és műszerekről, alakította a kartográfiai gyakorlatot (a kordiform „Werner”-vetület), és jóval a széles körű elterjedés előtt javasolta a holdtávolság-módszert a hosszúság meghatározására.

Werner kortársi és későbbi hírneve megmagyarázza, miért fontos ez az értekezés. Ahogy a Tudományos Életrajzi Dictionary (Scientific Biography Dictionary) megjegyezte: „A meteorológiában Werner utat nyitott a tudományos értelmezésnek”, megpróbálva a témát „a fizikába” vinni, és ezáltal a „modern meteorológia és időjárás-előrejelzés úttörőjeként” kitűnni. Tágabb programja a gyakorlati megfigyelést a számítógépes csillagászathoz kötötte; már 1514-ben „javasolta a Hold csillagászati óraként való használatát” a hosszúság meghatározására – ez az ötlet két évszázaddal később a holdtávolság-módszerré vált. A jelenlegi első kiadást ennek megfelelően nagyra értékelik, mint időjárási munkásságának nyomtatott összefoglalását – ritka a kereskedelemben és intézményileg sem jellemző.

„A meteorológiában Werner utat nyitott a tudományos értelmezésnek. A meteorológia és az asztrológia összekapcsolódott, de ennek ellenére megpróbálta racionálisan magyarázni ezt a tudományt. […] Johann Schöner 1546-ban kiadott, a légkörváltozások alapelveit és megfigyeléseit magyarázó irányelvei 1513 és 1520 közötti meteorológiai jegyzeteket tartalmaznak. Az időjárási megfigyelések főként csillagképeken alapulnak, ezért a Hold járásának kisebb jelentősége van. […] Megpróbálta a meteorológiát beépíteni a fizikába, és figyelembe venni a megfigyelési hely földrajzi helyzetét. Így a modern meteorológia és időjárás-előrejelzés úttörőjének tekinthető.” - Tudományos életrajzi szótár.

A modern referenciaművek kiemelik Wernert a folyamatos, rendszeres időjárás-figyelés, valamint a meteorológia „fizika” és lokalitás irányába helyezése miatt. A Deutsche Biographie megjegyzi, hogy „das hohe Lob, consequente… Witterungsbeobachtungen angestellt zu haben” érdemel.

PROVENANCE:

Owen Gingerich (1930–2023) ex libris – Harvardi csillagász és tudománytörténész, akinek a korai csillagászattal kapcsolatos élethosszig tartó munkássága (nevezetesen A könyv, amit senki sem olvasott) a tudományos könyvek példányspecifikus történetírásának alapkövévé tette.
Tulajdonosa előkelő modern tudományos származást kölcsönöz ennek a példánynak.

ÁLLAPOTJELENTÉS:

Szöveg és tartalom: Figyelemre méltóan tiszta belső tér, az oldalak egyenletesen élesek és világosak, szinte semmilyen tónus nélkül.

Kötés: Modern negyedbarna bőrkötés, barna pettyes papírral borított lapokon, lapos gerinc, a leragasztott oldalon a mappa „ATELIERS LAURENCHET” pecsétjével.

Egy szép, ragyogó és figyelemre méltóan friss belső térfogat.

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

A traktátus egy általános szabályrendszerrel – „Catholica aphorismi super aeris mutatione” – kezdődik, amelyben Werner a négy elsődleges tulajdonságra (meleg, hideg, szárazság, nedvesség) alapozza előrejelzéseit, és ami döntő fontosságú, helyhez köti azokat: Nürnberget a „hetedik éghajlaton” és a „tizenötödik szélességi körön” helyezi el, a helyi szélességi kört az értelmezés szerves részévé téve.

Az időjárás változását a bolygóaspektusokból és a kiemelkedő állócsillagok felkeléseiből/nyugvásaiból olvassuk le. Werner ismételten összefüggésbe hoz bizonyos konfigurációkat jellegzetes kimenetelekkel – pl. a Nap–Szaturnusz együttállások hideghez vagy havazáshoz vezetnek (különösen a vizes jegyekben), a Vénusz–Mars enyhe meleghez és záporokhoz, valamint a Jupiter–Merkúr pedig kavargó szelekhez –, miközben Ptolemaiosz csillagjelenségeket tartalmazó naptárára hívja fel a figyelmet.

Az aforizmákat Werner saját megfigyeléseiből vett, dátummal ellátott példák követik. 1513. február 9-én megjegyzi: „ingens gelu, cum multa nive… ventus Argestes” (súlyos fagy és hó nyugat-északnyugati széllel). Az 1513–14-es tél emlékezetes jelenetet kap: a német folyók annyira befagytak, hogy a Nürnberg közelében lévő malmok leálltak; a forgalom jégen haladt át; a kenyérárak emelkedtek; és a vidéki közösségek rögtönzött alapanyagokhoz folyamodtak. A későbbi bejegyzések (pl. 1517 vége) a kemény fagytól az olvadásig és viharokig tartó átmenetet regisztrálják, ahogy a bolygók elválnak vagy aspektus szerint illeszkednek. Ezek az oldalak a Kánonokat a 16. század eleji közép-európai időjárás szokatlanul konkrét feljegyzésévé teszik.