A. De Luca (1979) - Il borgo che sogna

A falu, amely álmodik

A mű egy költői és lebegő látomást mutat be egy mediterrán faluról, amely emberi arccá alakul, ötvözve az építészetet és a figurát egy álomszerű és finom narratívában. A házak, egymás mellett állva, mint egy régi partszakasz településén, vonásokká válnak: ablakok, amelyek félrecsukott szemekké válnak, az idő által megviselt falak, amelyek a bőr puhaságát veszik fel, a vörös cseréptetők, amelyek a kompozíció ritmusát jelzik, mint egymásra rétegzett gondolatok.
A színvilág meleg és harmonikus, ocra, poros rózsaszín és fakó zöld árnyalatok uralják, melyeket az ég és a tenger kékje egyensúlyoz, amelyek a bal oldalon tűnnek fel, nyugalom és nyitottság dimenzióját sugallva. A arcok, alig érzékelhetőek és az épületekkel összemosódva, intimitás és csend érzését közvetítik, mintha maga a falu élő entitás lenne, egy régi álomban elmerülve.
Előtérben egy virágzó rét robban színek sokféleségében – piros, fehér, sárga és lila –, élénk kontrasztot alkotva az épületek szilárdságával, és lírai, tavaszi hangulatot kölcsönözve az egésznek. Az ecsetvonás lágy, de kontrollált, könnyű textúrái értéket adnak a vászon felületének, és felidézik az idő múlását a falakon.
A mű szimbolikus és szürreális környezetben helyezkedik el, ahol az emlékezet, az identitás és a táj összefonódik, arra ösztönözve a nézőt, hogy elveszzen egy vizuális történetben, amelyet nyugodt érzelmek, nosztalgia és édes emberiesség jellemez.