Agathe Toman - ÉTÉ #003 - 7/15

Ez a mű a művész 'COLLECTION PARTAGÉE' gyűjteményéhez tartozik. Finom művészeti nyomat fényes papíron, szemcsés textúrával. Ez a fénykép egy festményhez hasonlít. 2022 nyarán készült Hossegorban.
Aláírás jobbra lent. Számozott balra lent. Aláírva, számozva és dátummal ellátva a hátoldalon. Nyomtatva Biarritzben, Franciaországban. A művész által kitöltött és aláírt hitelességigazolást is átadunk a vevőnek. A fénykép keret nélkül kerül értékesítésre, és feltekerve kerül szállításra.

Az művész életrajza
1989-ben született, francia, osztrák és cseh származású Agathe Toman egy több művészeti ágban jártas francia művész, akinek tehetsége a festészettől a költészeten át a szobrászat, rajz és fényképészet területéig terjed. A párizsi Chambre Syndicale de la Couture Parisienne neves iskolájában végzett tanulmányokat, majd kilenc évvel ezelőtt francia haute couture házaknál dolgozott stylistként Párizsban. Ezt követően érezte szükségét, hogy kizárólag művészi alkotásaira összpontosítson.
Tizenhárom éve él a Landes-ben, Agathe egyre inkább feltörekvő alakja a kortárs művészeti színpadnak, akit mind a nemzeti, mind a nemzetközi közönség értékel.


2021 óta a Sotheby'snél szereplő művei három alkalommal kerültek árverésre, ami gyors felemelkedését és a rangos művészeti körökben való elfogadottságát bizonyítja. Jelentős hozzájárulásai különböző kiállításokon, többek között az Art Paris-on, óriási sikert hoztak számára, megerősítve jelenlétét számos magángyűjteményben világszerte.

Agathe palettája mély fekete és kék árnyalatokat hangsúlyoz, egy diszkrét színárnyalat mozgásban. Festményei tiszta pigmenteket, tintákat, olajfestékeket és lenyűgöző intenzitású akrilokat használnak, amelyek hajlamosak kapcsolatba lépni rejtett dolgokkal, elhagyva a látható világot. A vászon hatalmat gyakorol, saját tapasztalatainak visszhangját kínálva.

Bic tollal készült rajzait destabilizáló vonzerő járja át.
Agathe fényképei kaleidoszkópszerű absztrakcióik miatt zavaróak, nyugodt érzésekkel árasztanak el minket, a tökéletes súlytalanságra emlékeztetnek, ami a kezdetekkor volt.
Több száz verse líraisággal tarkítja univerzumát, amely jellemzi munkásságát. Első gyűjteménye, melynek címe „Meg kell tanulnod újra mosolyogni”, 2024 telén jelenik meg.

Művészeti gyakorlatán túl Agathe mélyen elkötelezett a tranzakcióanalízisben rejlő pszichoanalízis tanulmányozása iránt is, amellyel négy éve foglalkozik Párizsban. Ez a kutatás gazdagítja fogalmi folyamatát, lehetővé téve számára, hogy nagyon mély pszichológiai dimenziókat integráljon művészetébe, amely új mélységeket nyer.

Agathe nem választja el művészetét társadalmi elkötelezettségeitől. Munkáiban olyan kulcsfontosságú témákra összpontosít, mint a mentális egészség, a környezet és az oktatás. Ezek a reflexiós területek nemcsak jelen vannak művészetében, hanem szerves részét képezik művészi identitásának és személyiségének.

Munkáját számos neves kiadvány, köztük a Forbes, az L'Oeil és az Elle elismerte és ünnepelte, ezzel kiemelve jelentős hatását a kortárs művészet területén.

Agathe Toman továbbra is lenyűgözi és inspirálja a közönséget világszerte, művein keresztül betekintést nyújtva az emberi tapasztalat összetettségébe, ahogyan azt ő felfogja és művészetté alakítja. Tapasztalatait nagylelkűen osztja meg.

A MA VISION munkám mély és megfoghatatlan összekapcsolódásokat kutat a pszichikum és a test között, ahol a lélek és az anyag közötti párbeszédek finomsággal és sajátos költészettel szövődnek. Figyelemmel kísérem e két entitás működési módjait saját környezetükben, elemzem az általuk kialakított hálózatokat és azokat a rezgéseket, amelyek érzékelhetőek és megfoghatatlanok egyaránt, és amelyek az interakcióikból származnak. Ez a keresés nemcsak az érzelmi és filozófiai következményeket öleli fel; táplálkozik a tudományos és pszichoanalitikus keretektől is, amelyek szabályozzák tudatunk, a neuronhálózatok és a szinaptikus cserék megértését, amelyek irányítják egész emberi tapasztalatunkat.

Olyan témák, mint az identitás, az emlékezet, az emberi természet és a szövetség, a műveim alapkövei. Műveim, amelyek gyakran mély érzelmi töltettel bírnak, érzékelhető feszültséget közvetítenek, és arra ösztönzik a nézőt, hogy végtelen önreflexió térségébe lépjen be.
Arra ösztönöznek, hogy figyelmesen hallgassunk, felfedezzük a lehetséges jövőket, a fluid identitásokat és a határok nélküli érzelmeket, így a nézőt arra kérik, hogy szembesüljön saját tudatosságával.

A mű így a gondolatok és érzelmek hálózatainak vizsgálati helyévé válik, amelyek az elmében és a testben bontakoznak ki, hasonlóan a szinaptikus rések feltérképezéséhez, ahol a kapcsolat és a

A különválás örökmozgásban találkozik.
E kérdések megnyilvánulnak műveim anyagi valóságában: határozottan absztrakt, egyszínű és árnyékos kompozíciókban, ahol a fény összefonódik a sötétséggel egy összetett táncban. A kék ott kibontakozik, összeolvadva a feketével vagy egyedül mutatkozik meg, mint a lélek rejtett mechanizmusainak metaforája, fényes és árnyékos utakat nyitva, amelyek tükrözik ezt a hatalmas idegi és pszichés hálózatot, amely alakítja valóságunkat és identitásunkat.

Ezen absztrakción keresztül munkám visszhangzik az hiány és jelenlét, a fény és az árnyék közötti törékeny kölcsönhatásban, egy rezonancia, amely, akárcsak a szinaptikus hálózat az agyban, létezne.
Egyszerre mindkét állapotban, új gondolkodási és érzékelési horizontokat teremtve.
Pont akkor, amikor a kezeim találkoznak a pigmentekkel, a fusainokkal, a ceruzákkal.
És a festmények, amelyeket a vászonra vagy papírra helyezek, szinte precíz ismeretség.
A technika, egyedi és visszavonhatatlan, az erőfeszítésben bontakozik ki.
stabilizálni a matéria mozgását és a fény sűrűségét, lehetővé téve így minden
Részecske a nyomtatáshoz, egy memória.

Ezekben a művekben egy tiszteletlen feszültség, egy váratlan vonzerő marad fenn, amit mi
A 'l’appel du vide' néven is ismert, ez a függő pillanat fogalma, ez az a megszakított pillanat, ez a
Neuronális bizonytalanság, a gondolatok közötti mélyedés, ahol az elme egyidejűleg jelen van és...
hiányzó, egy törékeny párbeszédben a tudatos és a tudatalatti között.
Azt mondom, hogy alkotásaim a 'lelkiállapotok megtestesülései', tájak, amelyek
A lélek, láthatatlan szálak, amelyek alkotják a lényemet, így hívogatva a másikat, hogy egyesüljön velük.

A munkám értéke nem csupán az esztétikában rejlik; az a rezgésekben található.
A finom, amit felébreszt azokban, akik találkoznak vele.

Minden műalkotás önarcképpé alakul, egy töredezett tükörképévé énmagamnak.
műalkotásaim a „pszichés állapotok materializációinak”, belső tájak, fonalak
Az én lelkem, diszkrét meghívást kínálva az egységre. Művem értéke nem a felszíni szépségben rejlik, hanem abban a különleges visszhangban, amit azok váltanak ki, akik elköteleződnek mellette. Egy rezonancia ez, amely összeköt minket, egységbe kovácsol minket a művel és a másikkal, átlépve az én és a mi határait.

Amikor a néző hagyja, hogy ezt a rezonanciát átjárja, az alkotó és a megfigyelő közötti határok elolvadnak. A folyamat élő entitássá válik, egy együttműködő cselekedetté. Műveim dinamikus entitásként működnek, egyedi utakat formálva közöttünk, emberi lények között. Ahogy a néző interakcióba lép, a mű kibontakozik, egy új látásmód felé vezetve a létezésről, nemcsak a világban, hanem önmagunk közepén, a másikkal való kapcsolatban.

Amikor lehetővé tesszük ennek a folyamatnak a kibontakozását, egy pszichés rezonanciák szimfóniája virágzik ki. Egy párbeszéd születik, a lélek metamorfózisa megtörténik, egy elillanó, megfoghatatlan reflexió, de fel nem fogható mélységgel. Ez egy költői élmény, intenzív jelenlét, szigorú átalakulás, mintha éppen az idegsejtek kiváltódását tapasztalnánk, így nyitva egy új tudatosság felé.

Azt kívánom, hogy munkám finomítsa az emberi lelket, élesítse a psziché-t, hogy az érzelmek mély visszhangokra találjanak, és a szavak tapintható módon rezonáljanak. Művem arra hív mindenkit, hogy rezonancia szobává váljon, fokozva ennek a találkozásnak a vibrációit. Ebben a térben a belső lény kibontakozhat, fejlődhet, és megtalálhatja helyét az emberiség széles szövetében.