Robin Christian Andersen (1890-1969) - Moralizing conversation






17. századi régi mesterek festményeire és rajzaira specializálódott, aukciós tapasztalattal.
| 650 € | ||
|---|---|---|
| 600 € | ||
| 50 € |
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 124722 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Moralizing conversation, olajkép vásznon belső jelenettel az osztrák Robin Christian Andersen (1890–1969) művétől, a 1920–1930-as években, kézzel aláírt, eredeti kiadású, keretben, igen jó állapotban, keret méret 77 × 93 cm.
Leírás az eladótól
Andersen, Robin Christian, osztrák festő, grafikus, textiltervező, * 1890. július 17. (1889 a K. Sotriffer szerint) Bécs, † 1969. január 23. Bécs. Dán szülőktől származik. A Bécsi Művészeti Akadémián való elutasítás után először apjától, Christian Georgius A.-tól tanult Dániában, majd a R. Scheffer és L. Bauer (Strehblow) bécsi festőiskolákban. Ezt követően első prototípusként A. Faistauer, későbbi sógora volt a tanulmányainak. Ő és G. Schütt kísérték el tanulmányi utakon, többek között Olaszországba is. 1911-ben a Neukunstgruppe tagjaként csatlakozott A. Faistauer, A. Kolig, Wiegele, E. Squint és Kokoschka mellett a Hagenbund szövetséghez; művész. Orientációja a posztimpresszionisták felé irányult, P. Cézanne, V. van Gogh és P. Gauguin irányába. 1918 után részben a 'művészeti kiállítás' titkára és igazgatója volt 1908/09-ben a 'külön szövetség' keretében. 1919-ben A. Faistauer alapította a salzburgi Vrg 'Aquarius'-t. 1918 után elsőként alkotott modern osztrák gobelineket. 1919-ben megalapította a háborús hazatérők és művészettanárok számára a Meidlinger Nemzeti Oktatási Iskola jelzőiskoláját. 1921-ben társalapítója volt a bécsi gobelingyárnak; tagja a Neue Münchner Sezessionnek; 1932-39 és 1945 után a bécsi Sezessionnek. 1945 óta az ABPR professzora Bécsben, 1946-48-ban rektora, 1965-ig mesterkurzust vezetett (tanítványai között többek között K. Absolon, J. Avramidis, G. Hoke, valamint A. Scantier). Díjai: 1925-ben ezüst állami díj és arany díszmedál a Közös Képzőművészeti Szövetség díjai; művészeti díj a Bécsi Művész Házától; 1953-ban elismerő díj a Bécsi Városért; 1939-ben professzori cím. Az impresszionista-expressionista kiindulópontokról Andersen korán kifejlesztett egy konstruktív-hűvös stílust, melyben néha líraiság is megjelent, és a festészet hatékony volt csendéletekben, tájakban, belső terekben és alakos képekben, melyek vázlatos elrendezése gyakran megmaradt. A csontos szerkezet statikus, A. Kolorismusában mérsékelt. Felületi geometriája időnként J. Villon ritmizált-absztrahált kifejezésmódjára emlékeztet. A törvények és szabályok, módszertan és elmélet (amelyeket a tanár eredményesen tudott átadni) olyan művet eredményeznek, amely a természetes alkotási elvek és rendek nyomvonalán maradt.
Irodalom: Prof. H. Fuchs, Osztrák művészek lexikona, Bécs, 1975; H. Vollmer, 'A 20. század művészeti lexikona', Lipcse, 1955; Thieme/Becker, 'Általános lexikon a képzőművészekről...', Lipcse, 1999.
Felirat: Aláírva jobbra lent.
Olajfestmény vásznon, eredeti korszakbeli ezüstözött keret.
Méretek: keret nélküli: 24 3/4
Állapot: nagyon jó állapotban.
Az eladó története
Andersen, Robin Christian, osztrák festő, grafikus, textiltervező, * 1890. július 17. (1889 a K. Sotriffer szerint) Bécs, † 1969. január 23. Bécs. Dán szülőktől származik. A Bécsi Művészeti Akadémián való elutasítás után először apjától, Christian Georgius A.-tól tanult Dániában, majd a R. Scheffer és L. Bauer (Strehblow) bécsi festőiskolákban. Ezt követően első prototípusként A. Faistauer, későbbi sógora volt a tanulmányainak. Ő és G. Schütt kísérték el tanulmányi utakon, többek között Olaszországba is. 1911-ben a Neukunstgruppe tagjaként csatlakozott A. Faistauer, A. Kolig, Wiegele, E. Squint és Kokoschka mellett a Hagenbund szövetséghez; művész. Orientációja a posztimpresszionisták felé irányult, P. Cézanne, V. van Gogh és P. Gauguin irányába. 1918 után részben a 'művészeti kiállítás' titkára és igazgatója volt 1908/09-ben a 'külön szövetség' keretében. 1919-ben A. Faistauer alapította a salzburgi Vrg 'Aquarius'-t. 1918 után elsőként alkotott modern osztrák gobelineket. 1919-ben megalapította a háborús hazatérők és művészettanárok számára a Meidlinger Nemzeti Oktatási Iskola jelzőiskoláját. 1921-ben társalapítója volt a bécsi gobelingyárnak; tagja a Neue Münchner Sezessionnek; 1932-39 és 1945 után a bécsi Sezessionnek. 1945 óta az ABPR professzora Bécsben, 1946-48-ban rektora, 1965-ig mesterkurzust vezetett (tanítványai között többek között K. Absolon, J. Avramidis, G. Hoke, valamint A. Scantier). Díjai: 1925-ben ezüst állami díj és arany díszmedál a Közös Képzőművészeti Szövetség díjai; művészeti díj a Bécsi Művész Házától; 1953-ban elismerő díj a Bécsi Városért; 1939-ben professzori cím. Az impresszionista-expressionista kiindulópontokról Andersen korán kifejlesztett egy konstruktív-hűvös stílust, melyben néha líraiság is megjelent, és a festészet hatékony volt csendéletekben, tájakban, belső terekben és alakos képekben, melyek vázlatos elrendezése gyakran megmaradt. A csontos szerkezet statikus, A. Kolorismusában mérsékelt. Felületi geometriája időnként J. Villon ritmizált-absztrahált kifejezésmódjára emlékeztet. A törvények és szabályok, módszertan és elmélet (amelyeket a tanár eredményesen tudott átadni) olyan művet eredményeznek, amely a természetes alkotási elvek és rendek nyomvonalán maradt.
Irodalom: Prof. H. Fuchs, Osztrák művészek lexikona, Bécs, 1975; H. Vollmer, 'A 20. század művészeti lexikona', Lipcse, 1955; Thieme/Becker, 'Általános lexikon a képzőművészekről...', Lipcse, 1999.
Felirat: Aláírva jobbra lent.
Olajfestmény vásznon, eredeti korszakbeli ezüstözött keret.
Méretek: keret nélküli: 24 3/4
Állapot: nagyon jó állapotban.
