Francesco Sanfilippo - Ponte d'oro






Művészettörténetet tanult az École du Louvre-on, több mint 25 éve szakosodott kortárs művészetre.
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 127823 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Francesco Sanfilippo mutatja be Ponte d'oro című eredeti, vegyes technikájú festményét deszkán (100 x 100 cm) 2025-ből, absztrakt, aranylemezzel és kagylókkal, Olaszországban készült és kiváló állapotban.
Leírás az eladótól
Az Aranyhíd, amelyet Sanfilippo készített, egy 100 × 100 cm-es festmény deszkára, amelyben a festmény mentális és érzelmi térképpé szerveződik. Az absztrakt kompozíció egy szerves szövetre utal, közvetlen utalás Velence morfológiájára, a városra, ahol a művész hosszú ideig tartózkodott, és amely alapvető forrása kutatásának.
Az asztalon aranylevél-darabok és összetört, irizáló kagylóhéjak találhatók, amelyek beágyazódnak a festői masszába: olyan anyagok, amelyek fokozzák a felület fényének vibrálását, és érintéses és szimbolikus párbeszédet teremtenek a lagúnás dimenzióval. Az arany megfogja és visszaveri a fényt, míg a gyöngyház töredékei a víz élő anyagát és rétegződését idézik.
A kép nem leíró, hanem felidéző: a memória felmorzsolja egy lagúnás városrészletet, amelyet felülről figyeltek meg, és egy organikus, lüktető elv szerint átrendezve. A festészeti felület élő szervezetként viselkedik, amelyben narancs, fekete, kék, aranysárga és okker színek sűrű és rétegződő cromatikus ritmust építenek fel, amely egy megélt időt idéz, egy kollektív és ünnepi élményt, amely keresztülhajt tereken, utcákon és csatornákon.
A kompozíció közepén az arany híd áll, az aranyban megtestesült alapvető és szimbolikus jel, amely archetipussá válik: kapcsolódás, átjárás és viszonyulás eleme, képes összekapcsolni a tereket, az időket és az érzelmi dimenziókat, amelyek látszólag különválasztódnak. Így a híd válik a mű vizuális és koncepcionális centrumává, a feszültség és a szintézis helyévé.
A művész transzfigurálja a memóriát, az emléket festékké alakítva. Szín, arany és anyag nem illusztrál, hanem érzelmi rezonanciát aktivál, amely visszaad egy boldog élettapasztalatot, időn át szűrve, és visszavezetve egy egyetemes dimenzióba. A festmény az architektúra és a természet közötti áhított harmóniát keresi: a híd felépített szerkezete és a városi és lagunás szövet organikus vitalitása között, egy olyan egyensúlyban, amely egyszerre látványos és szimbolikus. A tábla hátoldalán van a hitelesítési tanúsítvány; a szerző aláírása a jobb alsó sarokban található..
Az Aranyhíd, amelyet Sanfilippo készített, egy 100 × 100 cm-es festmény deszkára, amelyben a festmény mentális és érzelmi térképpé szerveződik. Az absztrakt kompozíció egy szerves szövetre utal, közvetlen utalás Velence morfológiájára, a városra, ahol a művész hosszú ideig tartózkodott, és amely alapvető forrása kutatásának.
Az asztalon aranylevél-darabok és összetört, irizáló kagylóhéjak találhatók, amelyek beágyazódnak a festői masszába: olyan anyagok, amelyek fokozzák a felület fényének vibrálását, és érintéses és szimbolikus párbeszédet teremtenek a lagúnás dimenzióval. Az arany megfogja és visszaveri a fényt, míg a gyöngyház töredékei a víz élő anyagát és rétegződését idézik.
A kép nem leíró, hanem felidéző: a memória felmorzsolja egy lagúnás városrészletet, amelyet felülről figyeltek meg, és egy organikus, lüktető elv szerint átrendezve. A festészeti felület élő szervezetként viselkedik, amelyben narancs, fekete, kék, aranysárga és okker színek sűrű és rétegződő cromatikus ritmust építenek fel, amely egy megélt időt idéz, egy kollektív és ünnepi élményt, amely keresztülhajt tereken, utcákon és csatornákon.
A kompozíció közepén az arany híd áll, az aranyban megtestesült alapvető és szimbolikus jel, amely archetipussá válik: kapcsolódás, átjárás és viszonyulás eleme, képes összekapcsolni a tereket, az időket és az érzelmi dimenziókat, amelyek látszólag különválasztódnak. Így a híd válik a mű vizuális és koncepcionális centrumává, a feszültség és a szintézis helyévé.
A művész transzfigurálja a memóriát, az emléket festékké alakítva. Szín, arany és anyag nem illusztrál, hanem érzelmi rezonanciát aktivál, amely visszaad egy boldog élettapasztalatot, időn át szűrve, és visszavezetve egy egyetemes dimenzióba. A festmény az architektúra és a természet közötti áhított harmóniát keresi: a híd felépített szerkezete és a városi és lagunás szövet organikus vitalitása között, egy olyan egyensúlyban, amely egyszerre látványos és szimbolikus. A tábla hátoldalán van a hitelesítési tanúsítvány; a szerző aláírása a jobb alsó sarokban található..
