Jean Piaubert (1900-2002) - Bagatelle

Jó napot

PIAUBERT aláírású olaj a kartonra, Jean PIAUBERT (1900–2002), referált és jegyzett festő-művész. Ez a mű a XX. század első felében készült, még az őt híressé tevő absztrakt korszak előtt. Ezt a festőművészt, aki a PARIS 182 bis Boulevard Pereire cím alatt élt, a Bois de Boulogne közelében lakott, és az akkori Bagatelle-kertjeinek kertjeiből származó motívumokat festette (lásd egy hasonló időből származó másik kép №11 és №12 fotóit, mely ugyanazzal a aláírásával rendelkezik és a hátoldalon nyoma az eredetnek található).


A festmény egy buja zöldellő erdős tájat ábrázol egy késő délutáni időpontban, amikor a fény áttör a fák ágai között. A természetes fény, amelyet a fény-árnyék kontraszt (clair-obscur) ad a fák törzsein, balról jobbra söpörésével végigkíséri a művet. Ezenkívül figyelemre méltó a nagyon karcsú törzseken megjelenő vékony festékmintázat, amely kiemeli a fakéreg és a fa erezetét, és a felső részben, a lombkoronában a faágak tetején vastagabb festékréteg figyelhető meg, impasto technikával létrejövő domborított textúrákkal. Az egész növényi összkép olyan benyomást kelt, mintha a természet nagyon jelenlévő és még élő lenne.

Az domináns tónusok mély és selymes zöldek, amelyek ebben a művészre jellemző textúrában jelennek meg, valamint barnák és okrok, hogy egy meghatározott hangulatot teremtsenek, egy nyugodt, de néha misztikus atmoszférát. A fáknál átszűrődő fény olyan visszaverődésként világítja meg a talajt, amelyet dús, zöldellő fű borít, és kinyújtott árnyékok játékát hozza létre, és az olvasót a kép mélysége felé vezeti. A perspektívát függőleges törzsek sorozata építi fel, amelyeket ferde vagy egyenesen helyeztek el, és amelyek a szemét a tisztás és a városi erdő közötti sétára invitálják. PIAUBERT úgy tűnik, hogy inkább introspektív hangulatot részesít előnyben a gondos realizmus valósághűségénél. Ez az építkezés emlékeztet az XX. századi művészeti kutatásokra, ahol a kompozíció nem elsődlegesen a valóság hű reprodukciója, hanem inkább egy adott napszakban az alkotó festő számára megfogható érzékeny értelmezése.

Az alakzatok néha elmosódottak, a textúrák kontrasztosak, a gyengéd fény tompán tűnik fel. Ez a mű egy naturalista irányzatba illeszkedik, amelyben bizonyos lirizmus érezhető. A vastag paszta választása megerősíti a természet ábrázolását. Ez a relief olyan benyomást kelt, mint egy szobrászat, amely jellemző egy olyan műre, amely értékeli a művész gesztusát, és ezáltal személyiséget ad a munkájának.

A keret méretei: 46 cm × 38 cm (6 F)
A mű méretei: 40,5 cm × 33 cm

A Boulogne-erdő szívében található Bagatelle-kertek felépítése a 18. században rekordidő alatt, száz napon belül történt. A Château de la Muette, a libertinizmus központjaként számontartott hely volt, ahová a kor udvari nagy személyiségei jártak. Így a „Bagatelle” név ebből a galáns múlttól ered. A XX. század nagy részében elhagyatva voltak ezek a kertek, de 1970-ben teljesen rehabilitálták őket, és már nem hasonlítanak a helyet korábbi képi ábrázolásaihoz, például a PIAUBERT által jegyzett festményhez, ami tovább növeli a mű értékét.

Diavetítés végén javaslom, hogy tekintsük át Jean PIAUBERT műveinek különböző becsléseit egy párizsi aukciósház által (8. kép), majd ennek a festménynek a becslését ugyanazon aukciósháznál (9. kép), és végül egy nem teljes körű listát néhány olyan műéről, amelyeket a nemzeti múzeumokban kiállítanak (10. kép).


A fotókat nagy felbontásban (64 MB) természetes fényben készítették, és semmilyen retusálást nem végeztek. A megjelenített kép minősége mindenkinél a saját kijelzőjétől függ, majd a helyiség megvilágításától, ahol a festményt kiállítják.



Ez az autentikus és ritka olaj a kartonon ennek a művésznek a kezdeti stílusát mutatja meg, amely később az általa ismert absztrakt művészethez vezetett. Ez a kb. egy évszázados alkotás korához képest kitűnő állapotban van, talán csak néhány időnek tulajdonított kopás látszik halványan. Nemrég tisztították, majd egy Winsor & Newton satén UV-álló lakkal vonták be. Ezt az olajat a kartonon egy szakember ragasztotta rá egy 10 mm vastagságú fa deszkára, hogy merevebb legyen, és be lehessen illeszteni egy „floaster frame” („lebegőkeret”) nevű keretbe, amelyet a francia fordításban rosszul adnak vissza „amerikai doboznak”. Ez a fabetétes keret régi, felújított, ragasztva, szegezve és kapcsos, majd újrafestették fekete színre, a szélen és a frontfelületen pedig átlátszó erdőzöld céruza-imittációt alkalmazva. A keret hátulja és belseje szaténfekete. Ez a keret rendkívül erős lett, és élethosszig tartó garanciával szolgál.

Az egész kész, felakasztásra előkészítve, egy misztikus sétát idéz a meditációhoz kedvező természetben.