Vincenzo Raimondo - Aspettando






Művészettörténész alapdiplomával és művészeti és kulturális menedzseri mesterképzéssel rendelkezik.
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 124722 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Olajfestmény vászonra Vincenzo Raimondo művész tollából Aspettando címmel, 60 x 90 cm, kézzel aláírt, eredeti kiadás, dátum 2010–2020, romantika stílusú, kultúra pop témával.
Leírás az eladótól
Olajfestmény vásznon 60x90 cm
Ez a mű az ember és nő közötti kapcsolat univerzális témáját tárgyalja szimbolikus és érzelmi nyelvezet segítségével. A kompozíciót két látszólag ellentétes elem vizuális párbeszéde uralja: a vékony és könnyű női alak, valamint a nagy és jelenlévő férfi kezek.
A nő, bár kicsinyített méretben ábrázolva, teljes lényegében jelenik meg: nem törékeny, hanem teljes értékű „nő”.
A viszonyítási arányok nem hierarchikusak, hanem harmonikusak: az erő nem felülmúlja az érzékenységet, hanem támogatja azt. Az ember és a nő kölcsönösen meghatározzák egymást, csak a közöttük lévő kapcsolatban találják meg az értelmet. Így a mű egy vizuális metaforává válik a szerelmi harmóniáról, amely az egyensúlyról szól a jelenlét és a szabadság, a védelem és a tisztelet között.
Az éjszakai háttér, amit vízreflexiók és egy függő hold szegélyez, erősíti a bensőségesség és az érzelmi csend érzését. Ez inkább egy mentális tér, mint egy valódi hely, ahol a párbeszéd nem szavakból áll, hanem jelenlétből, bizalomból és hallgatásból.
A várakozás így az egyezés idejévé válik, az a törékeny tér, ahol két lény felismeri egymást anélkül, hogy birtokolná egymást.
Olajfestmény vásznon 60x90 cm
Ez a mű az ember és nő közötti kapcsolat univerzális témáját tárgyalja szimbolikus és érzelmi nyelvezet segítségével. A kompozíciót két látszólag ellentétes elem vizuális párbeszéde uralja: a vékony és könnyű női alak, valamint a nagy és jelenlévő férfi kezek.
A nő, bár kicsinyített méretben ábrázolva, teljes lényegében jelenik meg: nem törékeny, hanem teljes értékű „nő”.
A viszonyítási arányok nem hierarchikusak, hanem harmonikusak: az erő nem felülmúlja az érzékenységet, hanem támogatja azt. Az ember és a nő kölcsönösen meghatározzák egymást, csak a közöttük lévő kapcsolatban találják meg az értelmet. Így a mű egy vizuális metaforává válik a szerelmi harmóniáról, amely az egyensúlyról szól a jelenlét és a szabadság, a védelem és a tisztelet között.
Az éjszakai háttér, amit vízreflexiók és egy függő hold szegélyez, erősíti a bensőségesség és az érzelmi csend érzését. Ez inkább egy mentális tér, mint egy valódi hely, ahol a párbeszéd nem szavakból áll, hanem jelenlétből, bizalomból és hallgatásból.
A várakozás így az egyezés idejévé válik, az a törékeny tér, ahol két lény felismeri egymást anélkül, hogy birtokolná egymást.
