Stefanie Schneider - Circle of Magic - Spellbound (29 Palms, CA)






Több mint tíz éves művészeti tapasztalattal rendelkezik, szakterülete a háború utáni fotózás és a kortárs művészet.
| 40 € | ||
|---|---|---|
| 35 € | ||
| 30 € | ||
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 126932 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Leírás az eladótól
Circle of Magic - Spellbound (29 Palms, Kalifornia)
Eredeti fénykép német fotóstól Stefanie Schneider-től (1968-ban született),
FOLYAMAT: Archiv C-Print RC fotópapíron
Életkor / időszak: 2009
Kiadás: 9/10
MÉRETEK: 20 x 24 cm
Művészeti leltár #5919.09.
ÁLLAPOT: kiváló állapotban
Stefanie Schneider munkája a megígért ígéret csendes utóhatásában él. A képek abban a valóságban bontakoznak ki, amit Amerikai Álomnak nevezünk— széles utak, nyitott síkság, végtelen ég— de az álom már töredezett, már halványul. A maradék nem látványosság, hanem nyom: vágyakozás, menekülés, remény, amelyet a szokás és a hit tart össze. Az ember azon kezdi gondolni, vajon az álom eleve egész volt-e, vagy mindig is egy szépen felépített mítosz volt.
Csak Polaroid filmet használva, gyakran lejártakkal, a Schneider lehetővé teszi, hogy az idő maga vegyen részt a képen. A film kémiai eltolódásai—lágy oldódások, szivárgó szín, törékeny felületek—tükrözik a mű érzelmi terepét. Ezek nem véletlenek, sem később hozzáadott effektek. A médium anyagi igazsága összhangban van a téma érzelmi igazságával.
Az alakok úgy tűnnek, mintha a jelenlét és az eltűnés között lebegnének, olyan pillanatokban fogva, amelyek egyszerre intimek és elérhetetleneknek érződnek. Itt gyengédség van, de egyben fájdalom is. A sivatag egyszerre izoláció és szabadság színpadává válik—egy hely, ahol az álmokat vetítik ki és csendesen szétszerelik őket. A fényképek nem ítélkeznek; figyelnek, együttérzéssel és tartózkodással.
Minden darab egyedi tárgyként létezik, amelyet az idő és a sebezhetőség jelöl. A tökéletlenségek elengedhetetlenek. Ezek tartják össze a művet, ahogy a hibák tartják össze a memóriát. Schneider művészete nem kínál megoldást. Ehelyett felismerést kínál — azt a fajta felismerést, amely akkor érkezik, amikor valami összetörtet szeretettel néznek, és megengedik, hogy megoldatlan maradjon.
Ez a munka azok számára, akik értik, hogy a szépség és a fájdalom nem ellentétei, hanem társaik. Művészet, amely nem kiált, hanem marad. Művészet, amely emlékezik.
Circle of Magic - Spellbound (29 Palms, Kalifornia)
Eredeti fénykép német fotóstól Stefanie Schneider-től (1968-ban született),
FOLYAMAT: Archiv C-Print RC fotópapíron
Életkor / időszak: 2009
Kiadás: 9/10
MÉRETEK: 20 x 24 cm
Művészeti leltár #5919.09.
ÁLLAPOT: kiváló állapotban
Stefanie Schneider munkája a megígért ígéret csendes utóhatásában él. A képek abban a valóságban bontakoznak ki, amit Amerikai Álomnak nevezünk— széles utak, nyitott síkság, végtelen ég— de az álom már töredezett, már halványul. A maradék nem látványosság, hanem nyom: vágyakozás, menekülés, remény, amelyet a szokás és a hit tart össze. Az ember azon kezdi gondolni, vajon az álom eleve egész volt-e, vagy mindig is egy szépen felépített mítosz volt.
Csak Polaroid filmet használva, gyakran lejártakkal, a Schneider lehetővé teszi, hogy az idő maga vegyen részt a képen. A film kémiai eltolódásai—lágy oldódások, szivárgó szín, törékeny felületek—tükrözik a mű érzelmi terepét. Ezek nem véletlenek, sem később hozzáadott effektek. A médium anyagi igazsága összhangban van a téma érzelmi igazságával.
Az alakok úgy tűnnek, mintha a jelenlét és az eltűnés között lebegnének, olyan pillanatokban fogva, amelyek egyszerre intimek és elérhetetleneknek érződnek. Itt gyengédség van, de egyben fájdalom is. A sivatag egyszerre izoláció és szabadság színpadává válik—egy hely, ahol az álmokat vetítik ki és csendesen szétszerelik őket. A fényképek nem ítélkeznek; figyelnek, együttérzéssel és tartózkodással.
Minden darab egyedi tárgyként létezik, amelyet az idő és a sebezhetőség jelöl. A tökéletlenségek elengedhetetlenek. Ezek tartják össze a művet, ahogy a hibák tartják össze a memóriát. Schneider művészete nem kínál megoldást. Ehelyett felismerést kínál — azt a fajta felismerést, amely akkor érkezik, amikor valami összetörtet szeretettel néznek, és megengedik, hogy megoldatlan maradjon.
Ez a munka azok számára, akik értik, hogy a szépség és a fájdalom nem ellentétei, hanem társaik. Művészet, amely nem kiált, hanem marad. Művészet, amely emlékezik.
