Julia Gust-Trybuś - Ćmy - tryptyk

Juliai Gust-Trybuš által alkotott triptichon, a „Ćmy” című mű, megindító kompozíció, amely akril technikával készült három vásznon, mindegyik 40 × 60 cm-es. A festmény a figuratív absztrakció esztétikájában fogant, mély egzisztenciális nyugtalansággal és melanchóliával telítve.
A festmény egy csoport anémiás, szinte kísérteties alakból álló entitást ábrázol, akik egy meghatározatlan, sűrű térbe merülnek. A címben szereplő „molyok” metaforikus ábrázolása olyan embereket ír le, akik úgy tűnik, a halvány fény felé vonzódnak, vagy fennakadva lógva maradnak, arcukon és egyéniségükön nincs egyértelmű jellemző.
A szereplők különböző távolságokra helyezkednek el a nézőtől, ami mélységet kölcsönöz a kompozíciónak. Néhány alak élesebb és nagyobb (a szélső vásznakon), mások pedig a háttérben tűnnek el, ami fokozza a tömeg benyomását vagy a kollektív magányt.
Bár a figurák statikusak, a háttérben végigfutó függőleges ecsetvonások vibrálást kölcsönöznek az egésznek, olyan benyomást keltve, mintha esne az eső, köd lenne, vagy egy elmosódó emlék.
A színpaletta visszafogott, sőt rideg, ami nehéz, álomszerű légkört teremt:
A sötét alakok körül világosabb kontúr (aura) látható, ami elválasztja őket a hátterüktől, és azt az illúziót kelti, hogy saját gyenge fényüket árasztják, vagy a láthatatlan forrás fényét verik vissza.
A triptikon középső részében található a legfényesebb pont, ami a középső alakra irányítja a figyelmet, és azt sugallja, hogy valamilyen középpont vagy cél felé törekszik.
Julia Gust-Trybuś az akrilokra jellemző textúraépítés lehetőségeit használja:
Kifejező vonások: A háttér nem sima; egyértelmű, függőleges csíkok láthatók, amelyek áthatolnak a sziluett-okon.
A vászon textúrája látható, ami nyersességet és anyagszerűséget kölcsönöz a képnek. A festék felvitelének módja helyenként áttetsző (átlátszó), másutt pedig inkább fedő.
„Ćmy” lehetséges olvasni mint az anonimitás tanulmányát a tömegben, valamint az emberi állapotot. A szereplők különböző irányokba néznek, de nem váltanak egymással szemkontaktust. A cím a törékenységet és a belső fény felé irányuló ösztönös vágyat sugallja, amely lehet akár menedék, akár veszély. Ez egy olyan mű, amely a múlandóságra, a izolációra és a saját identitás keresésére ösztönöz a szürke, homályos világban.

Julia Gust-Trybuś (született 1998, Grudziądz (jelenleg Bydgoszczban él)) – a fiatal generáció művésze, akinek alkotása a realizmus és az álom között egyensúlyoz. A legkisebb korától fogva lenyűgözi a szín és a forma, ma több mint egy évtizede következetesen fejleszti festészet iránti szenvedélyét. Munkáiban gyakran feltűnnek arcok – néha megfoghatatlanok, átdolgozottak, de mindig érzelmekkel és titokkal teltek. Jellemző motívum a szemek – a fókuszpont, amelyen keresztül a művész úgy tűnik, meghívja a nézőt saját, szimbolikus világába.

Portrékkal párhuzamosan Julia szívesen merül a természet témáiba – tájakba, növényi struktúrákba és organikus formákba, amelyek számára légzést adnak és ellenpontot képeznek az emberi érzelmek intenzitásával szemben. Művészete finomságot kölcsönöz a kifejező erőnek, a megérzést pedig technikai precizitással ötvözi.

Julia Gust-Trybuś minden alkotása egy megállított pillanat – finom meghívás a beszélgetésre a színnel, az érzelemmel és a képzelettel. Művészete megérinti a nézőt, reflexióra késztet, és lehetővé teszi, hogy többet lássunk, mint amit első ránézésre látunk.

Tagja a Képzőművészek Szövetségének.

Julia évek óta fest, és művei közül sok már talált közönséget, sajnos előzetes fényképfelvétel nélkül.

Julia egyéni és csoportos kiállítások szerzője, és művei magángyűjteményeket díszítenek itthon és külföldön.