Vincenzo Raimondo - Regina e Re





| 10 € |
|---|
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 125565 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Vincenzo Raimondo bemutatja Regina e Re-t, egy két műből álló dip-tich gélpasztellkrétával a vászonon (mindegyik 50×60 cm), 2025-ös évre datálva, jó állapotban, aláírt, eredeti kiadás, olasz modern művészet popkultúrát feldolgozva.
Leírás az eladótól
A két mű, amelyet olajpasztellal készítettek vászonra, 50×60 cm-es méretben, erősen szimbolikus és koherens diptychonként jelenik meg mind vizuális, mind koncepcionális síkon. A koronázott két alak, egy férfi és egy nő, nem portrék, hanem archetípusos jelenlét: identitások látszólagos, arc nélküli, folyékony vonalakkal és rétegzett színárnyalatokkal felépítve.
A sötét háttér, szinte abszolút, nem díszítő, hanem funkcionális: izolálja a figurákat, és kényszeríti őket, hogy belső ikonokká emelkedjenek. A koronák, hasonlóak, de nem azonosak, a belső erő jelévé válnak, nem a tekintélyé.
Az olajos pasztell használata határozott és anyagszerű. A színeket nem a gyönyör kedvéért, hanem feszültségért viszik fel. A kiüresített arcokon átívelő íves vonalak mozgást, konfliktust és átalakulást sejtetnek. A szemek hiánya nem hiány, hanem egy konkrét választás: a tekintet a szemlélőre van bízva.
Érdekes a két mű közötti szín-dialógus: válaszolnak egymásnak, kiegyensúlyozzák egymást, enyhén ellentmondanak egymásnak. Egyik sem működik a másik nélkül, és együtt egy olyan dualitást mesélnek el, amely nem a fúziót hajtja végre, hanem az egyensúlyt.
******
Öntanuló művész vagyok, a munkám nem követ egy fix stílust, hanem idővel és a tapasztalatokkal fejlődik.
A festészetem a mindennapi élet megfigyeléséből és az érzelmek meghallgatásából születik.
Különböző témákat kezelek, és új nyelveket próbálok ki, hagyva, hogy minden mű megtalálja a saját formáját.
Az én művészetem ösztönös, lényeges és tökéletlen, és az emberi lény és a természet összetettségéhez kötődik.
Számomra a művészet nem díszítés, hanem hiteles és megélt jelenlét.
2015-ben és 2016-ban a La Stampa által kiírt Sunday Painters verseny finalistája volt, több mint 3.000 mű közül kiválasztott alkotások között.
A válogatásokat egy képzett zsűri állította össze, és a kritikus Francesco Bonami is jelen volt.
A döntősöket egy az Artissima – Torinói Nemzetközi Kortárs Művészeti Vásárhoz kapcsolódó szemlén mutatták be. 2016-ban megkaptam a Kritika első díját.
A két mű, amelyet olajpasztellal készítettek vászonra, 50×60 cm-es méretben, erősen szimbolikus és koherens diptychonként jelenik meg mind vizuális, mind koncepcionális síkon. A koronázott két alak, egy férfi és egy nő, nem portrék, hanem archetípusos jelenlét: identitások látszólagos, arc nélküli, folyékony vonalakkal és rétegzett színárnyalatokkal felépítve.
A sötét háttér, szinte abszolút, nem díszítő, hanem funkcionális: izolálja a figurákat, és kényszeríti őket, hogy belső ikonokká emelkedjenek. A koronák, hasonlóak, de nem azonosak, a belső erő jelévé válnak, nem a tekintélyé.
Az olajos pasztell használata határozott és anyagszerű. A színeket nem a gyönyör kedvéért, hanem feszültségért viszik fel. A kiüresített arcokon átívelő íves vonalak mozgást, konfliktust és átalakulást sejtetnek. A szemek hiánya nem hiány, hanem egy konkrét választás: a tekintet a szemlélőre van bízva.
Érdekes a két mű közötti szín-dialógus: válaszolnak egymásnak, kiegyensúlyozzák egymást, enyhén ellentmondanak egymásnak. Egyik sem működik a másik nélkül, és együtt egy olyan dualitást mesélnek el, amely nem a fúziót hajtja végre, hanem az egyensúlyt.
******
Öntanuló művész vagyok, a munkám nem követ egy fix stílust, hanem idővel és a tapasztalatokkal fejlődik.
A festészetem a mindennapi élet megfigyeléséből és az érzelmek meghallgatásából születik.
Különböző témákat kezelek, és új nyelveket próbálok ki, hagyva, hogy minden mű megtalálja a saját formáját.
Az én művészetem ösztönös, lényeges és tökéletlen, és az emberi lény és a természet összetettségéhez kötődik.
Számomra a művészet nem díszítés, hanem hiteles és megélt jelenlét.
2015-ben és 2016-ban a La Stampa által kiírt Sunday Painters verseny finalistája volt, több mint 3.000 mű közül kiválasztott alkotások között.
A válogatásokat egy képzett zsűri állította össze, és a kritikus Francesco Bonami is jelen volt.
A döntősöket egy az Artissima – Torinói Nemzetközi Kortárs Művészeti Vásárhoz kapcsolódó szemlén mutatták be. 2016-ban megkaptam a Kritika első díját.

