Lucia Ercolanelli - Pulsazione

Az anyag gondolattá válik. Műveimben a szövet nem egyszerű háttér, hanem a szövődés főszereplője, amely szoborrá alakul. Minden csomó egy kapcsolódás, minden fényes fémes visszaverődés egy új fényt ad egy régi emléknek.

A mű a matéria és a tér közötti feszültséget vizsgálja. A felület immár nem passzív hordozó, hanem élő test, amely központi erő nyomása alatt görbül és összetekeredik. A monoszínű piros hangsúlyozza a gesztus viscerális jellegét: a textília darabjai, merevedve és összefonódva, energia magját hozzák létre, amely úgy tűnik, mintha visszatartaná vagy felszabadítana egy mély érzelmet. Ez a szerkezet rendje és a rost kaotikus természete közötti párbeszéd.

A vörös az ősrégi szenvedélyeket, a sürgősséget és az életerőt idézi. Kifejezi a meleget és a testet, és az összetettséget olyan rendszerré teszi, amely izom- vagy érrendszerre hasonlít.

A csomó mint identitás
A művésznév, "Lucia Nei Nodi", itt teljes kifejezésre talál. A csomó egy erőteljes archetípus: kifejezi a kapcsolatot, az akadályt, a memóriát, de egyben azt az erőt is, amely összetartja a töredezett részeket. Ebben a műben a csomók úgy tűnnek, mintha a megélt élettörténeteket mesélnének el, a megállás pillanatait és a későbbi újrakezdést, átalakítva az élet kaotikus gubancát egy rendezett szerkezetté, amely sajátos belső szépséggel bír.