Vincenzo Raimondo - Donna

Akrilfestmény vásznon 42×82 cm

Ez a kép inkább a hiánnyal, mint a jelenléttel játszik. A női alak nem mutatja meg az arcát, ezért elutasítja az egyszerű identitást, a katalógushoz illő vagy a tolakodó tekintet által sugallt identitást. Nem egy „nézendő” nő, hanem egy nő, aki elmegy. És el is megy, magával hozva mindent.

A testet éles, határozott színekkel tagolja fel, szinte érzelmi, nem anatómiai értelemben. Piros, kék, okker, fehér: nem a bőrt írják le, hanem a lelki állapotokat. Olyan ez, mintha a figura mozgó érzelmi térkép lenne, az energia, a törékenység és az erő közti bizonytalan egyensúly. A középen elhelyezkedő fekete, lényeges és határozott, mint szerkezet, mint tartóoszlop működik: nélküle a többi csak zaj lenne.

A háttér szándékosan megoldatlanul, elmosódottan, szinte feloldódó állapotban van. Nincs konkrét helyszín, mert nincs rá szükség. A nő nem egy térhez tartozik, hanem egy átjáráshoz. Átmegy valamin, és ezt természetesen teszi, magyarázatok nélkül és engedélyt nem kérve. Olyan hozzáállás ez, amelyet őszintén szólva sok embernek kellene megtanulnia.

Összességében a kép szabadságot, folyékony identitást és önrendelkezést közvetít. Szenzuálisan vonzó anélkül, hogy provokatív lenne, erős anélkül, hogy merev lenne, poétikus anélkül, hogy nyálasan hatna volna. Egy alak, aki nem néz vissza, és éppen ezért marad emlékezetes.

*****
Öntanuló művész vagyok, a munkám nem követ egy fix stílust, hanem idővel és a tapasztalatokkal fejlődik.
A festészetem a mindennapi élet megfigyeléséből és az érzelmek meghallgatásából születik.
Különböző témákat kezelek, és új nyelveket próbálok ki, hagyva, hogy minden mű megtalálja a saját formáját.
Az én művészetem ösztönös, lényeges és tökéletlen, és az emberi lény és a természet összetettségéhez kötődik.
Számomra a művészet nem díszítés, hanem hiteles és megélt jelenlét.

2015-ben és 2016-ban a La Stampa által kiírt Sunday Painters verseny finalistája volt, több mint 3.000 mű közül kiválasztott alkotások között.
A válogatásokat egy képzett zsűri állította össze, és a kritikus Francesco Bonami is jelen volt.
A döntősöket egy az Artissima – Torinói Nemzetközi Kortárs Művészeti Vásárhoz kapcsolódó szemlén mutatták be. 2016-ban megkaptam a Kritika első díját.