Sabine Oellers - No 1

Az absztrakt kép elsősorban a hatalmas anyagszerűségével és a használt hideg viasz-, pigment- és hamurétegek látható nyomataival él. A fehér, zöld, fekete és bézs színterületek nem szigorúan rendeződnek, hanem organikusan egymás mellett helyezkednek el.
A felület érdes, részben repedezett és reliefszerű, emiatt a fény különbözőképpen verődik vissza. Különösen a sötét és hamuval átitatott részek keltenek mélységet és földes, szinte archaikus hatást.
Összességében a mű csendes feszültséget érzékeltet a nyugalom és a nyugtalanság között, és arra hív, hogy a munka folyamatának nyomait és az anyagok változékonyságát tudatosan érzékeljük.