Baptiste Corbin (1943) - Le pouls de l'eau

Pictura Subastas bemutatja ezt a pompás műalkotást, amely Baptiste Corbinhez tartozik, és amely a természetben a harmónia és az abszolút nyugalom egy pillanatát ábrázolja, ahol a víz, a fény és a virágok összefonódnak, hogy belső békét és szemlélődést közvetítsenek. A festmény kiemelkedik kiváló technikájával és a közvetített magas festői minőséggel.

· A keret méretei: 47×37×3 cm.
· A mű méretei: 40 × 30 cm.
· Olajfestmény vásznon, a művész által kézzel aláírva a mű jobb sarkában, Corbin.
A darab jó állapotban van.

A mű egy exkluzív magángyűjteményből származik Gironában.

Fontos megjegyzés: a csatolt fényképek a tétel leírásának szerves részét képezik.

A kép professzionális csomagolásban kerül elvitelre az IVEX szakembere által (https://www.instagram.com/ivex.online/), magas minőségű anyagokat használva a védelme érdekében. A szállítási díj tartalmazza mind a professzionális csomagolás költségét, mind a szállítást.
A küldeményeket a Correos, GLS vagy NACEX cégek nyomonkövetéssel fogják szállítani. Nemzetközi szinten elérhető szállítási lehetőségek.



Ez a kép a szem elé tárul, mint egy nyugodalmas menedék, ahol a víz lassan lélegzik. A tavacskát érintő felszín lágy, hullámzó síkokban terül el, körkörös levelek lebegnek rajta nyugodt, majdnem zenei nyugalommal. Közöttük emelkednek ki rózsaszín és fehér árnyalatú virágok, finoman felállva, mintha a hely csendjét őriznék. A fény bensőségesen szűrődik át, tükröket alkotva és egymásba olvadva, és a nézőt megállásra és higgadtan szemlélődésre hívja, sietés nélkül.
A paletta érzelmi mélységgel beszél a természetről: az eszmék között ingadozó zöldek—smaragd és türkiz között—tartják a vízi tájat, miközben a virágok élénk rózsaszínje életet és gyengédséget ad. A középponti fény arany- és sárga reflexiói egy pontos napszakot sejtetnek, talán egy nyugodt alkonyatot, amikor a nap simítja meg a vizet, és meleg, változó tükröt alakít belőle. Minden szín úgy tűnik, mintha az egyensúlyt sugallná, mintha semmi sem lenne a helyén kívül.
A virágok, vékony szárakon emelkedve, fény és törékenység kis szigeteiként tűnnek fel. Némelyek csoportosulnak, mások pedig elválnak, vizuális ritmust teremtve, amely a szemét a kép egyik szélétől a másik felé vezeti. Nem versengenek egymással; inkább csendesen beszélgetnek, megosztva a teret természetes harmóniával. A levelek pedig nyugodt és körülölelő alapot teremtenek, mélység és folytonosság érzetét kölcsönözve."}{}{}{
A víz úgy működik, mint egy átjáró a valóság és az álom között. Az elmosódott visszaverődések mozogást sejtetnek, bár minden nyugodtnak tűnik, mintha az idő éppen ott megállt volna abban a tökéletes pillanatban. Van benne befelé fordulás érzése, amely arra hív, hogy érzelmileg elmerüljön a tájban. A kép nem sürget azonnali értelmezést; szenzoros élményként kínálkozik, amely lassan tárul fel.
Összességében a mű egy szemlélődő béke atmoszféráját sugározza, ahol a fény, a víz és a virágok egyesülnek egy olyan jelenetben, amely a belső harmóniát és az alapvető kapcsolódást idézi elő. Ez egy olyan tér, ahol a természet nem erőlteti magát, hanem befogad, lehetővé téve a néző számára, hogy nyugalmat, szépséget találjon, s egy csend suttogását, amely a szemlélő tekintetén túl is fennmarad.