Francesca Escobar (1972) - Brisa

Pictura Subastas bemutatja ezt a pompás műalkotást, amely Francesca Escobar tulajdonát képezi, és a védő szeretetet valamint az anya és lánya közötti mély köteléket ábrázolja, miközben megoszt egy csendes, egységben töltött pillanatot a táj végtelensége előtt. A festmény kiemelkedik kiváló technikájával és a közvetített magas festői minőségével.

A mű dimenziói: 57×40×2 cm.
· Olaj, vászon, a mű jobb sarkában látható művész, Francesca kézzel aláírva.
A darab kiváló állapotban van.

A mű egy exkluzív magángyűjteményből származik Gironában.

Fontos megjegyzés: a csatolt fényképek a tétel leírásának szerves részét képezik.

A kép professzionális csomagolásban kerül elvitelre az IVEX szakembere által (https://www.instagram.com/ivex.online/), magas minőségű anyagokat használva a védelme érdekében. A szállítási díj tartalmazza mind a professzionális csomagolás költségét, mind a szállítást.
A küldeményeket a Correos, GLS vagy NACEX cégek nyomonkövetéssel fogják szállítani. Nemzetközi szinten elérhető szállítási lehetőségek.



Ez a kép egy meghitt és nyugodt jelenetet ábrázol, amelyben két női alak, egy felnőtt és egy kislány, hátat fordítva, kézenfogva állnak egy nyitott táj előtt, amely a tengert és az eget sejteti. A kompozíció arra ösztönzi a nézőt, hogy mögéjük helyezkedjen el, osztozva ugyanabban a nézőpontban, mintha ő is része lenne ennek a megállított pillanatnak. Mindkettő laza tartása bizalmat és védelmet sugároz, és már az első pillanattól fogva erős kötelék- és érzelmi közelség érzetét kelti.
A szereplők világos ruhákat viselnek, amelyek lágyan illeszkednek a fényes környezetbe. A fehér, könnyű és egyszerű ruhák úgy tűnnek, mintha egy gyenge szél mozgatná őket, utalva egy csendes napra a tengernél. A világos kalapok kék sávval díszítve erősítik a nyári hangulatot, és harmónikus színt kölcsönöznek, amely kapcsolódik az ég színeivel. A közös gesztus, hogy egy kéz hozzáér a kalaphoz, a szél jelenlétét sugallja, és természetességet ad a jelenetnek.
A környező táj a kékek széles skálájából és a lágy homokszínekből áll össze, tágas, lélegző hátteret teremtve. Az ég a kompozíció nagy részét elfoglalja, körülöleli a figurákat és nyugalommal, tágassággal keretet ad nekik. Nincsenek zavaró elemek: mindent a lényegre szorítva a figyelem a két alak viszonyára és az a csend, amely megosztott érzetként közvetíti az érzelmet, összpontosít.
A nő és a lány közötti magasságkülönbség megerősíti a védés és vezetés ötletét. Az összefonott kéz a kép valódi érzelmi központjává válik, egy apró gesztus, amely tele van jelentéssel. Nem szükséges látni az arcokat ahhoz, hogy megértsük a jelenetet; az érzelem a testbeszéd, a fizikai közelség és az a mód áll közel, ahogyan mindkét figura egy oszthatatlan egésszé válik.
A kép emlékek és nosztalgia érzéseit ébreszti, felidézve a gyermekkori időket, a nyugodt sétákat és azokat a kötelékeket, amelyek nyomot hagynak. Olyan idő megállt érzése van, mintha ez a pillanat végtelenül meghosszabbodhatna. A néző nem konkrét cselekvést figyel, hanem egy érzelmi állapotot: a nyugalmat, a biztonságot és a csendes, megosztott szeretetet a táj végtelensége előtt.
Összességében a mű költői ábrázolássá válik a generációk közötti kötelékről, a védelemről és az elkísérésről, egy derűs, fényes atmoszférába burkolva, amely nyugalmat, gyengédséget és mély érzelmi kötődést közvetít.