Noé Caron (1942) - NO RESERVE - Jardin caché

Pictura Aukciók bemutatja Noé Caron tulajdonában lévő, ezen pompás művet, amely egy béke- és elmélkedés menedékét ábrázolja, ahol a természet és a csend egyesül, hogy az önvizsgálatra és a lélek megnyugvására hívjon. A festmény kiemelkedik kiváló technikájával és közvetített képzőművészeti minőségével.

A mű méretei: 40×50×2 cm.
· Kézzel aláírt olajfestmény vásznon a jobb alsó sarokban, Noé Caron.
A darab jó állapotban van.

A mű egy exkluzív magángyűjteményből származik Gironában.

Fontos megjegyzés: a csatolt fényképek a tétel leírásának szerves részét képezik.

A kép professzionális csomagolásban kerül elvitelre az IVEX szakembere által (https://www.instagram.com/ivex.online/), magas minőségű anyagokat használva a védelme érdekében. A szállítási díj tartalmazza mind a professzionális csomagolás költségét, mind a szállítást.
A küldeményeket a Correos, GLS vagy NACEX cégek nyomonkövetéssel fogják szállítani. Nemzetközi szinten elérhető szállítási lehetőségek.



Ez a kép egy mélyen csendes és elmélkedő jelenetként tárul fel, ahol a természet a gazdagságával és rejtélyével mutatkozik meg. A középpontban egy kis, zöld tónusú híd finoman keresztezi a nyugodt tavacskát, és vizuális tengelyévé válik, amely rendezi az egész kompozíciót. Nem impozáns híd ez, inkább diszkrét és barátságos, természetes módon illeszkedve a tájba, mintha örökké része lett volna annak. A vízben tükröződődés megduplázza jelenlétét, és erősíti a nyugalom és egyensúly érzetét.
Az élő növényzet a jelenetet szinte körüllengő sűrűséggel öleli át. Fák és Bokrok?...
A víz a kompozíció alsó részét egy csendes tükörré tölti be. A felszín a környezet színeit gyűjti össze, és puhán, hullámzó reflexiókká alakítja azokat, mélység és nyugalom érzetét teremtve. Nincs hirtelen mozgás; minden úgy tűnik, mintha egy abszolút béke egyetlen pillanatában megállt volna. A tó nemcsak a tájat tükrözi vissza, hanem a jelenet teljes egészét közvetítő csendet és introspekciót is.
A fény alapvető szerepet játszik, átszűrődik a növényzeten keresztül, finom kontrasztokat teremtve a megvilágított és a sötétebb területek között. Ez a váltakozás misztikus érzést kölcsönöz, mintha a hely nem mondott történeteket rejtene magában. A néző úgy érzi, egy rejtett sarkon áll, egy bensőséges térben, ahol a természet meghív a megállásra, a légzésre és a nyugodt megfigyelésre.
Az egész kompozíció természetes egyensúlyt sejtet a szilárd és az időleges között: a híd mint az átjárás és az állandóság jelképe, a víz mint változó tükröződés, a növényzet pedig az élet állandó kifejezése. Nincs kifejezett emberi jelenlét, de van rejtett nyom, mintha bárki bármikor felbukkanhatna, hogy átmenjen a hídon és eltévedjen a fák között.
Összességében a kép mély nyugalom, belső elmélyülés és a természettel való kapcsolódás érzését közvetíti, és arra ösztönzi a nézőt, hogy mentálisan átkeljen azon a kis hídon, és belépjen egy csendes, elmélkedésre és szelíd szépségre nyitott térbe.