Jean Claude (XX) - Abri vert

Pictura Subastas bemutatja ezt a lenyűgöző műalkotást, amely Jean Claude tulajdonában van, és amely egy intim és csendes erdőt ábrázol, a nyugalom, az elmélkedés és a természethez való mély kapcsolódás szimbólumaként. A festmény kiemelkedő technikájával és az általa közvetített kiváló festői minőséggel tűnik ki.

· Méretek kerettel együtt: 44x44x3 cm.
· keret nélküli méretek: 40×40 cm.
· Kézzel aláírt olaj a vásznon, a művész által, a jobb alsó sarokban, Jean Claude.
A darab jó állapotban van.
· A mű gyönyörű kerettel együtt kerül eladásra (a keret ajándékként része az aukciónak).

A mű egy exkluzív magángyűjteményből származik Gironában.

Fontos megjegyzés: a csatolt fényképek a tétel leírásának szerves részét képezik.

A kép professzionális csomagolásban kerül elvitelre az IVEX szakembere által (https://www.instagram.com/ivex.online/), magas minőségű anyagokat használva a védelme érdekében. A szállítási díj tartalmazza mind a professzionális csomagolás költségét, mind a szállítást.
A küldeményeket a Correos, GLS vagy NACEX cégek nyomonkövetéssel fogják szállítani. Nemzetközi szinten elérhető szállítási lehetőségek.



Ez a kép bennünket egy mély és csendes erdő belsejébe merít, ahol a természet élő, körülölelő és szinte szent teret nyújt. A jelenet magas törzsek dominálják, amelyek szilárdan emelkednek, olyan függőleges érzetet alkotva, amely a tekintetet felfelé vezeti, miközben a talaj lágy lejtőkre bomlik, földszínű és zöld tónusokkal borítva. Az első pillanattól kezdve a légkör a szemlélő elmélyülésére és a csendességre hív, mintha a néző éppen egy olyan helyre lépett volna, amely a mindennapi világtól elválasztott.
A fény alapvető szerepet játszik a kompozícióban.
Finoman szűrődik át a fák között, fényes tisztásokat teremtve, amelyek kontrasztot alkotnak az erdő legsötétebb részeivel.
Ez a fény nem egységes, hanem változó és töredezett, ami erősíti a mélység és a titokzatosság érzetét.
A megvilágított tisztások úgy tűnnek, mintha természetes utat jelölnének, amely a jelenetbe mélyülve bensőséges, szinte spirituális utazást sejtet a tájon keresztül.
A talaj és az alacsony növényzet gondozása nagy vizuális gazdagságot kölcsönöz. A zöldek, okker és sárgák organikus módon keverednek, miközben moha, nedves levelek és termékeny föld érzetét idézik fel. A terület kissé lejtősnek tűnik, ami dinamizmust kölcsönöz, és megtöri a kompozíció merevségét. Néhány ponton a felület visszaveri a fényt, utalva a nedvesség jelenlétére vagy egy apró vízfolyásra, ami érzetbeli dimenziót ad az egésznek.
A fák, masszív törzsükkel és inkább sejtetett, mint határozott lombkoronáikkal valódi főszereplőkké válnak. Nem elszigetelt elemekként jelennek meg, hanem mint egy egymással összekapcsolódó egészként, ahol minden forma a következővel párbeszédben áll. Az ágak és a törzs közötti rések vizuális ritmust teremtenek, amely sűrűséget és nyitottságot váltogat, lehetővé téve, hogy a szem nyugodtan és természetesen haladjon a jelenetben.
Az emberi alakok hiánya megerősíti a kép introspektív jellegét. Az erdő autonóm térként mutatkozik meg, amely megelőzi és idegen az embertől, ahol az idő úgy tűnik, másként zajlik. Ez a hiányzó emberi jelenlét nem ürességet, hanem teljességet teremt: a természet önmagára támaszkodik, nyugalmat, egyensúlyt és mély állandóság-érzetet sugároz.
Összességében a kép költői és magával ragadó módon ábrázolja az erdőt, mint a csend menedékét és az elmélkedés helyét, ahol a fény, a föld és a fák összefonódnak, hogy mély kapcsolódást közvetítsenek a természettel.