Ootokoi / Robert Ekkel - Blue Town






Művészettörténetet tanult az École du Louvre-on, több mint 25 éve szakosodott kortárs művészetre.
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 125857 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Ootokoi / Robert Ekkel, Blue Town, aláírt gouache és akril festmény, eredeti kiadás, 2025.
Leírás az eladótól
2025-ös munkájában a művész, Ootokoi (Robert Ekkel), lenyűgöző szimbiózist mutat be a forró precizitás és a játékos narratíva között, amely egy bővülő univerzumban bontakozik ki. A nagyméretű mű egy tágas, izometrikus tájat ábrázol, ahol az építészet, a növényzet és az emberi miniatűrök látszólag határtalan, ragyogó kék térben kerülnek elrendezésre.
Kiemelkedően fontos a művész kézműves eredete: Ekkel dekorációtechnikusi képzése porcelángyárban minden ecsetvonásban érezhető. A porcelánfestésre jellemző fegyelem – a finom vonalvezetésnek és a kontrollált színfelvitelnek a mesterfokon való alkalmazása – itt jut át a vászonra. A házak markáns piros és kék tetőivel, valamint a részletezett figurákkal grafikus tisztaságot sugároznak, amely a kézműves dekorok tökéletességére emlékeztet. Azonban ellentétben a korábbi művel, amely földes alappal nyugodt, a színkép élénk kék háttere új, lebegő minőséget kölcsönöz ennek a kompozíciónak. A statikus elrendezés egy végtelenség érzetét és egy finom áramlást éreztet.
Bár a részletek gazdagsága megvan, a kép nem túlzsúfolt. Ootokoi a vászon élénk, világos kék alapját „negatív térként” használja, amely levegőhöz juttatja az egyes elemeket, és egyben összekötő közegként is funkcionál. Ez szinte meditatív rendet hoz létre, amelyet azonban a mikro-narratívák gazdag sokfélesége éltet. Az izometrikus perspektíva nem ad meg központi fókuszt, és ehelyett a nézőt egy felfedező szerepbe kényszeríti – a szem, mint egy Wimmelbildhez hasonló módon, a jelenetről a jelenetre vándorol, felfedezve egy vidámpark dinamikáját, egy építkezés nyüzsgését és egy repülőtér tágasságát, egy házaktól és stilizált fáktól tarkított tájba ágyazva.
A mű nemcsak a modern együttélést tükrözi a városi szerkezetekben, hanem kibővíti azt a munka, a szabadidő és a mobilitás dimenzióival. Absztrahálja egy település összetettségét és sokrétű funkcióit egy rendezett, szinte ikonografikus rendszerbe. Ez a mű a káoszban rejlő rend tisztelete, és a világot egy törékeny, de harmonikus elrendezésként ábrázolja, amely folyamatosan bővül, és részleteiben végtelen számú történetet rejt.
2025-ös munkájában a művész, Ootokoi (Robert Ekkel), lenyűgöző szimbiózist mutat be a forró precizitás és a játékos narratíva között, amely egy bővülő univerzumban bontakozik ki. A nagyméretű mű egy tágas, izometrikus tájat ábrázol, ahol az építészet, a növényzet és az emberi miniatűrök látszólag határtalan, ragyogó kék térben kerülnek elrendezésre.
Kiemelkedően fontos a művész kézműves eredete: Ekkel dekorációtechnikusi képzése porcelángyárban minden ecsetvonásban érezhető. A porcelánfestésre jellemző fegyelem – a finom vonalvezetésnek és a kontrollált színfelvitelnek a mesterfokon való alkalmazása – itt jut át a vászonra. A házak markáns piros és kék tetőivel, valamint a részletezett figurákkal grafikus tisztaságot sugároznak, amely a kézműves dekorok tökéletességére emlékeztet. Azonban ellentétben a korábbi művel, amely földes alappal nyugodt, a színkép élénk kék háttere új, lebegő minőséget kölcsönöz ennek a kompozíciónak. A statikus elrendezés egy végtelenség érzetét és egy finom áramlást éreztet.
Bár a részletek gazdagsága megvan, a kép nem túlzsúfolt. Ootokoi a vászon élénk, világos kék alapját „negatív térként” használja, amely levegőhöz juttatja az egyes elemeket, és egyben összekötő közegként is funkcionál. Ez szinte meditatív rendet hoz létre, amelyet azonban a mikro-narratívák gazdag sokfélesége éltet. Az izometrikus perspektíva nem ad meg központi fókuszt, és ehelyett a nézőt egy felfedező szerepbe kényszeríti – a szem, mint egy Wimmelbildhez hasonló módon, a jelenetről a jelenetre vándorol, felfedezve egy vidámpark dinamikáját, egy építkezés nyüzsgését és egy repülőtér tágasságát, egy házaktól és stilizált fáktól tarkított tájba ágyazva.
A mű nemcsak a modern együttélést tükrözi a városi szerkezetekben, hanem kibővíti azt a munka, a szabadidő és a mobilitás dimenzióival. Absztrahálja egy település összetettségét és sokrétű funkcióit egy rendezett, szinte ikonografikus rendszerbe. Ez a mű a káoszban rejlő rend tisztelete, és a világot egy törékeny, de harmonikus elrendezésként ábrázolja, amely folyamatosan bővül, és részleteiben végtelen számú történetet rejt.
