Montanaro - BANANA UNCHAINED #8

Ez Montanaro műve háromdimenziós, popos evolúciója az utóbbi évtized egyik legvitatottabb művészi gesztusának: Maurizio Cattelan The Comedian című alkotásának. Ha Cattelan eredetije az effímerségre és egy megromlott tárgy paradoxonjára épült, Montanaro a megmaradás és a plaszticitás útját választja, és a banán ikonikus alakját szinte antropomorf és izmos figurává alakítja.
A műalkotás materiális táblaként mutatkozik, ahol a hordozó kétdimenzionalitását a gyanta felfuvalkodottsága törik meg. A gyanta választása nem véletlen: a központi elemet egy fényes, szinte ipari megjelenéssel ruházza fel, amely élesen ellentétben áll a háttér semlegességével.
A Cattelan statikus banánjával ellentétben itt a tárgy életre kel. A szürke ragasztószalag szélét tartó, izmos „karok” felszabadulást és sietséget sugallnak. A banán maga válik le a falról.

A fekete fa keret színházi periméterként szolgál, és a kreatív „káoszt” egy klasszikus és szigorú szerkezetbe zárja.
Az abszolút főszereplő egy élénk, lakkozott vörös.
A színpszichológiában a piros energia, sürgősség és szenvedély érzetét közvetíti. A gyümölcs természetes sárgáját ezzel a mesterséges pirossal felváltva Montanaro megfosztja a tárgyat organikus természetétől, hogy azt egy pop fetiszként alakítsa át.
A telített vörös, a szalag fémes szürkéje és a krémszínű háttér vizuális egyensúlyt teremtenek, amely azonnal megragadja a szemet, és a művet mágneses fókuszponttá teszi bármilyen környezetben.

Montanaro műve nagy vizuális hatással bír, és sikerrel végrehajtja a nem könnyű feladatot, hogy egy olyan kultikus alakot, mint Cattelan, utaljon rá anélkül, hogy derivatívvá válna. A sorozat a különböző pózokkal és színvariációkkal koherens formát és térfogatot keres, és egy kulturális mémet alakít át szilárd, fényes és provokatív műtárggyá.