Alfredo Grimaldi (1950) - Luce sul promontorio

Cím: Fény a promontoron

A festmény olajjal a táblán készült, egy tengerparti látványt mutat, amely a valóság és az emlékezet között lebeg. Itt a mediterrán építészet a sziklaszánt lejtőjén kapaszkodik fel egy vibráló festői ritmussal. A házak, egymásra épült emeletek szerint, szabad és telt festéktakarókkal ábrázolva, ciprusi rózsaszín árnyalataiban, meleg okrákban és tejszínfehér tónusokban, zöld és piros kiemelések szakítják meg, amelyek élénkítik a növényzetet és a teraszos kerteket. A pennellata energikus, látható, soha sem leíró az akadémikus értelemben, de képes volument és mélységet sugallni közvetlen érzelmi hatással.
A tenger a kompozíció jobb felét tölti ki, mint egy széles tengerkék és türkiz árnyalatokból álló területet, amelyet világosabb fényvisszaverődések módosítanak, úgy idézve a égbolt mozgó fényét. Apró hajók, egyszerű jelekkel utalva, csendes jelenlétként tűnnek fel, erősítve a nyugalom és a távolság érzetét. A ég, kékek, gyöngyház-szürkék és fehérek rétegződésével felépítve, lágy és atmoszferikus tempóval kíséri a jelenetet, hozzájárulva a föld, levegő és víz közötti általános egyensúlyhoz.
A mű lirikus látványt ad a tájról, ahol a valóság érzékelhető benyomássá változik. A függőleges komponálás és a tömör formátum fokozza a jelenet bensőséges jellegét, és a megfigyelőt egy közeli, szinte bizalmas tekintetre invitálja. Ennek eredménye egy fényes és lüktető kép, ahol a fény nem csupán természeti elem, hanem a teljes ábrázolás érzelmi mozgatórugója.