Pasquale Battista (1959) - Il mito sospeso

Az olajfestmény masonite felületre teljes mértékben beilleszkedik Pasquale Battista (Grumo Nevano, Nápoly, 1959) festészeti kutatásába, amelyet állandó párbeszéd jellemez a klasszikus architektúra, az emberi alak és a szimbolikus táj között. A kompozíció egy vízszintes felépítés szerint alakul, amelyet szigorúan architekturális elemek tagolnak, és amelyek egy ősi templomot idéznek, vagy egy monumentális szerkezetet, amely funkcióját már vesztette.

A színpad közepén egy erősen allegorikus női alak tűnik fel, egy megállt, mesterségesen fennálló mozdulatban, majdnem úgy, mintha ionikus oszlopfőn egyensúlyozna. A teste egy halvány rózsaszín drapériába burkolva, amelynek reneszánsz eredetű eleganciája van, hátratolódik egy olyan gesztusban, amely egyszerre sejteti a lendületet és az elhagyatottságot, miközben egy másik alak, részben eltakart, úgy tűnik, támogatja őt függőségi és védelmi viszonyban. A kinyújtott kar gesztusa és a külső felé forduló tekintet megerősíti a várakozás és a vizsgálódás érzetét, mintha a figura fel lenne hívva, hogy egy már bizonytalan irányt mutasson meg.

A háttér egy éjszakai tengerparti tájra nyílik meg, amelyet a hideg kék és lila árnyalatok uralnak, és melyet romok és romos építészeti elemek szakítanak meg. Ezek az elemek felerősítik az időbeli távolság és a hanyatlás érzetét, a természetes teret átalakítják egy mentális hellyé, mely tele van emlékkel és csenddel. A romok, elszigeteltek és monumentálisak, a múltbeli civilizáció némán tanúskodó bizonyítékai szerepét töltik be, miközben mozdulatlan tenger az örökkévalóság metaforájaként és az idő felfüggesztésének szimbólumaként.

A festészet, finoman megmunkált és irányított, szilárd rajztudást és tudatos hűséget mutat a klasszikus figuratív hagyományhoz, amelyet azonban kortárs és koncepcionális szemlélettel reinterpretálnak. Ebben a műben Battista olyan erős formális egyensúlyt teremtő képet alkot, amely a emberi törékenységről, a történelmi memória súlyáról és a mítosz fennmaradásáról szól egy bizonytalanságokkal teli jelenben.

Hátoldali pecsét – Studio d’Arte Metopa – Pasquale Battista