Anna Majkutewicz - Golden dawn

Méret: 120×120 cm

Ez a festmény olyan, mint egy csendes megálló a föld és a végtelen között.

Nyílt, békés, szinte szemlélődő tájat látok: egy lágy horizont, túl rajta víz terül el— tenger vagy tó— hűvös, mégis finom fénnyel megvilágítva. Fölötte az ég kissé felkavarodott, mintha vékony rétegekből szőtték volna a levegő és a gondolat. Nincs itt dráma— csak éberség.

Az előtér fűből és növényzetből áll, textúrára érzékenyen megfogalmazva, földközeli, élénk, mégis zavaró nélkül. Ezek a motívumok a matériához kötve tartják a festményt, miközben a horizont és az ég engedik, hogy lélegezzen. Az egész a realizmus és a táj emlékének egyensúlyát teremti meg—olyan helyre emlékeztet, ahová nem fizikailag tér vissza az ember, hanem belsőleg.

A színek visszafogottak, természetesek: zöldek, szürkék, kékek, és meleg, halk fény.) A festmény békét, csendet áraszt, és teret sugall, amely nem kényszeríti rá magát a nézőre, hanem megállásra ösztönöz.

Ez a munka arról szól:
• itt és most lenni,
• az emberiség kapcsolata a természettel közvetlen jelenlét nélkül,
• a táj belső állapotként, nem csupán egy hely.

Tökéletes összhangban rezonál azzal a belső térrel, amelyben lóg—mintha nem a világnak, hanem a lélegzetnek nyitna ablakot.