Luis Antonio Gonzalez - la cara oculta

Luis Antonio González
(A művész által maga készített kézműves anyagok)


A La cara oculta című műben Luis Antonio González olyan képet teremt, amely mély szimbolikus töltettel ruház fel, ahol az emberi arc identitása helyett területévé, feltárulás felületévé válik. A mű nem egy személyt ábrázol, hanem egy állapotot: azt, ami a bőr alatt rejtőzik, ami nem mutatkozik meg, amit nem neveznek meg.

Az arckép frontális és közvetlen kezelése erőteljes konfrontációs érzetet kelt. Az arcot borító organikus maszk belső térképként működik, pszichológiai és spirituális kartográfiaként, ahol feljegyződnek a memória, a seb, az ösztön és az átalakulás. Nincs semmilyen felesleges díszítés: minden vonal, minden folt és minden textúra szimbolikus és szerkezeti funkciót tölt be a kompozícióban.

Az olyan kézműves alapanyagok használata, amelyeket a művész maga készített, növeli a mű koncepcionális és anyagi értékét. A festmény nem csupán kép, hanem egyedülálló fizikai tárgy is: az anyag kerül előtérbe, létrehozva reliefet, sűrűséget és jelenlétet. Ez a folyamat a felületet élőtté teszi, összhangban a mű mondanivalójával: a bőr mint archívum, mint a tapasztalat lerakódásának helye.

Egyik kortárs értelmezés szerint a La cara oculta beszélget az olyan univerzális témákkal, mint a töredezett identitás, a látható és a rejtett kettőssége, és az emberi és a szimbolikus közötti feszültség. A hibrid esztétika — a rituális, az archetípusos és a kortárs között — a művet egy szilárd, felismerhető vonalú munka irányába helyezi, erős művészi személyiséggel.

A gyűjtő számára ez a mű kivételes lehetőséget jelent egy megismételhetetlen darab megvásárlására, egy egyértelmű mondanivalóval, hiteles anyaghasználattal és erős koncepcionális töltettel. Ez egy olyan mű, amely magángyűjtemény központi darabjaként, valamint olyan kurátori kontextusokban is működik, amelyek a kortárs figuratív művészethez, az identitáshoz és a szimbólumhoz kapcsolódnak.

A rejtett arc nem portré, hanem kijelentés. Egy mű, amely nem azzal a céllal készült, hogy tetszik, hanem hogy fennmaradjon. Egy kép, amelyet nem néznek, hanem szembesülnek vele.


A művet szállítási csőben küldik, a maximális biztonság és a mű integritásának megőrzése érdekében.