Luis Antonio Gonzalez - El peso de las horas

Luis Antonio González
(A művész által maga készített kézműves anyagok)


Az Órák súlya című műben Luis Antonio González olyan portrét ajánl, amely nem az időt méri órák szerint, hanem a testben, a memóriában és az érzelmi leterheltségben. A mű abban a megállított pillanatban helyezkedik el, ahol az idő múlása már nem absztrakt, hanem fizikai: a lefelé néző tekintet, az arcon rejlő feszültség, a bőr pedig úgy tűnik, mintha magába szívná minden átélte élményt.

A figura egy kontrollált, földes és tompa palettából tör elő, ahol a színárnyalatok nem azonnali drámát keresnek, hanem állhatatosságot. Itt az idő nem tört be: leülepszik. Minden festékréteg úgy működik, mint a pillanatok üledékei, amelyet a saját művész által készített kézműves anyagok használata erősít meg, egy gesztus, amely közvetlenül köti össze a folyamatot, a koncepciót és a végső eredményt. Az anyag nem csupán hordozó: beszéd.

A fejben és a nyakon integrált grafikus jelek és szimbolikus minták a múlandóság nyomait hordozzák, szinte rituális hegek vagy belső térképek. Nem díszítés, hanem nyomok. Az arc nem tárul fel a néző előtt: visszahúzódik, megóvja magát, magával cipelve az átélt dolgok sűrűségét. Ez az érzelmi tartózkodás a mű egyik legnagyobb eredménye, amely elkerüli a nyílt narratívát, és a sejtetésből működik.

Kortárs olvasatból az El peso de las horas olyan témákkal párbeszédben áll, mint az egzisztenciális fáradtság, az élmény által átszőtt identitás és az idő — test viszonya. A mű intimebb, elmélkedő jellegű megfogalmazásban íródik, saját hanggal, amely egyértelműen felismerhető a jelenkori közegben.

Gyűjtők számára ez a darab egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy egy mélyen őszinte, erősen koncepcionális töltettel és hiteles anyaghasználattal bíró művet szerezzenek. Introspektív jellege, az anyagok egyediségével és a művész technikai precizitásával összhangban, olyan alkotássá teszi, amely esztétikai és diskurzív szempontból egyaránt magas értékkel bír, ideális olyan gyűjtemények számára, amelyek narratívával, mélységgel és állandósággal bíró műveket keresnek.

Az órák súlya nem az idő múlását illusztrálja: azt megtestesíti. Ez egy olyan mű, amely lassan rátelepszik, amely kíséri, amely megmarad. Egy kép, amelyet nem fogyaszt el az első pillantás, hanem minden egyes pillantással nő.

A művet szállítási csőben küldik, a maximális biztonság és a mű integritásának megőrzése érdekében.