Silver Nejad - Odalisque Endormie

Silver NEJAD (1929–1995)
Egy alvó odaliszka, 1991
Teljes felületen ragasztva 50 × 65-ös lapon
Viaszosított papírra készült olajpasztell, aláírva és dátummal ellátva.
Írásos felirat: Tízparancsolat – 1. alak – Álmos odaliszka.
Silver Nejad egyedi pályát épít ki, a hivatalos körök szélén. A díszítőművészetekben, illusztrációban és filmben szerzett képzést, mielőtt a festészetnek szentelte magát, pályafutása során szoros kapcsolata marad a színpadhoz, a narrációhoz és a térbe rendezéshez. Az 1960-as években részt vett kísérleti projektekben, amelyek képet, díszletet és környezetet ötvöztek, különösen a Côte d’Azuron, ez a környezet erősítette meg a vizuális, hibrid eszközök iránti ízlését.
1991-ben datált, „Egy álomba merült odaliszka” a művészete késői periódusához tartozik. A „Tízparancsolat – első alak” felirat utal egy strukturált egység létre‑zésére, amely alakok vagy szerepek sorozataként van megtervezve. Ez a terminológia — „figuráλογία” és „tízparancsolat”? — megengedi egy narratív vagy színházi projekttel összefüggő munka feltételezését, talán egy előkészítő illusztráció egy darabhoz, egy előadáshoz vagy egy azonosítatlan dramaturgiai eszközhöz, ez a feltételezés összhangban áll a művész képzésével és transzdiszciplináris gyakorlataival.
Az odaliszka témájának kiválasztása beemeli a művet egy hosszú ikonográfiai hagyományba, amely a XIX. századi orientalizmusból ered, ám ezúttal minden egzotizmusos vagy leíró céltól elvonatkoztatva. Silver Nejadnál a figura archetipussá válik, mentális és dramatikus vetítés támaszává, inkább egy szerephez, mint egy tudományos tárgyhoz kötődve. Ez a megközelítés közelebb viszi munkáját egy késői szimbolista ábrázoláshoz, ahol a kép úgy működik, mint egy felhúzott jelenet, kulturális rezonanciákkal teletöltve.
Az 1990-es évek fordulójának francia művészeti színterén uralkodó tendenciákkal szemben — neo-expressionizmus, szabad figuráció vagy konceptuális gyakorlatok — Silver Nejad hű marad a poétikus és narratív figurációhoz, melyet színházi és film utalások táplálnak. Egy alvó odaliszka így tanúskodik alkotásának késői dramaturgiai dimenziójáról, ahol a festmény a történetmesélés, a szerep és a vizuális emlékezet terepévé válik.