Diodato De Martino - Il nulla h

Ez a mű az absztrakt expresszionizmus vibráló robbanása. Képes közvetíteni egy nyers és ösztönös energia érzetét, ahol a káosz és a rend úgy tűnik, harcol a színpad középpontjáért.
Íme egy rövid elemzés arról, hogy mi derül ki abból, ha megfigyeljük.
Dinamikusság és Technika
A festmény úgy tűnik, mintha rétegzetten, rövid ecsetvonásokból, szinte pöttyözötten felépült volna, és talán spatulák vagy szivacsok használata is hozzájárult. Nincs hagyományos fókuszpont; a szem végig barangolhat a felületen, a szín anyagszerűségébe ragadva.
2. Kromatikus kontraszt
A Sötét Mag: A középpontban uralkodik egy sűrű, sötét tónusokból álló tömeg (fekete, szürke és mély kék), amely vizuális horgonyként szolgál. Úgy tűnik, mintha egy kozmikus űr vagy egy összehúzódó vihar formálódna.
* A Színek robbanása: E körül a 'nehéz' központ körül az élénk tónusok (korallvörös, okker sárga, élénk zöld és lila érintések) úgy robbannak, mint szikrák. Ez a kontraszt erőteljes érzelmi feszültséget teremt az árnyék és a fény között.
3. Érzelmi értelmezés
Az absztrakció lehetővé teszi a szemlélő számára, hogy saját jelentéseit vetítse ki. Ezt úgy lehet olvasni, hogy:
* Természet: Egy bonyolult aljnövényzet vagy a virágok tükröződése egy fodrozódó víztükörön.
* Hangulat: Egy összetett gondolat vizuális ábrázolása, amely a zavar és hirtelen intuíciók keveréke (színes villanások)