French School (XX) - Rough horizon

Pictura Subastas bemutatja ezt a kiváló műalkotást, amely a francia iskola képviselője, és a természet csendes ellenállását ábrázolja a múló idővel szemben, megtestesítve egy rideg, mélyen introspektív táj szépségét. A festmény kiemelkedő technikájával és a festészeti minőség magas színvonalával hat.

· A mű méretei: 27×41×2 cm.
Olajfestmény vásznon, kézzel aláírva a művész által a jobb alsó sarokban.
A darab jó állapotban van.

A mű egy exkluzív magángyűjteményből származik Gironában.

Fontos megjegyzés: a csatolt fényképek a tétel leírásának szerves részét képezik.

A kép professzionális módon kerül becsomagolásra egy IVEX-szakértő által (https://www.instagram.com/ivex.online/), kiváló minőségű anyagok felhasználásával annak érdekében, hogy biztosítsa védelmét. A szállítás ára magában foglalja mind a professzionális csomagolás költségét, mind a szállítás díját.
A küldést nyomkövetéssel a Correos, GLS vagy NACEX végzi. Nemzetközi szinten elérhetők a szállítások.

------------------------------------------------------------------

Ez a kép egy zord és mélyen kifejező táj ábrázolása, ahol egy sor meztelen fák húzódik végig egy nyílt és csendes síkon. A fák alakjai, görbült formáik és az idő nyomait viselve, mozdulatlan tanúi egy rideg és változó környezetnek állnak sorban. Nincs bujaság vagy bőség, hanem egy visszafogott szépség, amely a tartósságból és a fennmaradásból fakad. A jelenet nyugodt magányérzetet sugall, ahol a tér úgy tűnik, mintha egy abszolút nyugalom pillanatára függene."
A terület szabálytalan és dinamikus, amelyet egymásra rétegződő földtónusú rétegek, szürkés és zöldes árnyalatú sávok alkotnak, és megmunkált, erodált tájat sejtetnek.\nEzek a vízszintes sávok mélységet és mozgást teremtenek, végigvezetve a szemünket a kép egyik szélétől a másikig.\nA talaj nem egységes vagy stabil, hanem élő, redőkkel és nyomokkal jelzett, amelyek a múló időt, az évszakokat és a természet csendes erőfeszítését idézik.\nEz a vizuális textúra intenzív érzelmi töltetet ad, szinte melankolikus.
Lombtalan fák kiemelkednek szögletes és organikus formáikkal, mintha mindegyiknek saját személyisége lenne. Ágaik rendezetlen gesztusokban emelkednek, némelyek nyitottabbak, mások visszafogottabbak, vizuális ritmust teremtve, amely végigkíséri az egész kompozíciót. A meztelenségük ellenére nem sugallnak törékenységet, hanem erőt és kitartást. Ezek az elemek az ellenállás szimbólumai a zord környezettel szemben, képesek talpra állni még a legnehezebb pillanatokban is.
Az ég és a táj egyaránt összeolvad egy nehéz, változó atmoszférában, ahol a tompított tónusok erősítik a bizonytalan időjárás vagy egy megakadt idő érzetét. Nincs egyértelműen meghatározott horizont, ami felerősíti a magány és az introspekció érzését. A táj úgy tűnik, mintha a festményen túlra nyújtózna, konkrét vég nélkül, mintha egy folyamatos, megszakítás nélküli ciklus részévé válna.
Az emberi alakok hiánya megerősíti a jelenet introspektív jellegét, lehetővé téve, hogy a természet legyen az egyetlen főszereplő. A csend szinte tapintható, és a nézőt arra invitálják, hogy a tájat zavaró tényezők nélkül szemlélje, hogy kapcsolódjon a nyersességéhez és őszintességéhez. Minden elem szándékosan van elhelyezve, nem a díszítésért, hanem azért, hogy mély és őszinte érzelmet közvetítsen.
Összességében a kép erőteljes és melankolikus látványt kínál a tájról, ahol a fák kopársága és a talaj ridegsége a múló időről, az állhatatosságról és a természet legegyszerűbb, legkeményebb szépségéről szóló elmélkedéssé válik a természet leglényegibb állapotában.