Jean Claude (XX) - Sentier d'hiver

Pictura Subastas bemutatja ezt a csodálatos műalkotást, amely Jean Claude tulajdonában van, és a télies táj nyugalmát és befelé fordulását ábrázolja, ahol egy magányos út a csendhez és a belső szemlélődéshez hív. A festmény kiemelkedő technikájával és a kimagasló festői minőségével adja át az érzetet.

· A mű dimenziói: 40x30x2 cm.
· Kézzel aláírt olaj a vásznon, a művész által, a jobb alsó sarokban, Jean Claude.
A darab jó állapotban van.

A mű egy exkluzív magángyűjteményből származik Gironában.

Fontos megjegyzés: a csatolt fényképek a tétel leírásának szerves részét képezik.

A kép professzionális módon kerül becsomagolásra egy IVEX-szakértő által (https://www.instagram.com/ivex.online/), kiváló minőségű anyagok felhasználásával annak érdekében, hogy biztosítsa védelmét. A szállítás ára magában foglalja mind a professzionális csomagolás költségét, mind a szállítás díját.
A küldést nyomkövetéssel a Correos, GLS vagy NACEX végzi. Nemzetközi szinten elérhetők a szállítások.

------------------------------------------------------------------

Ez a kép egy csendes, melankolikus tájba vezet bennünket, ahol egy keskeny, kanyargó ösvény gyengéden halad a kiégett mezők és meztelen fák között. A jelenet átmeneti pillanathoz hasonlít, mintha az idő épp egy gyenge hóesés előtt vagy után megállt volna. Az út, világos és diffúz tónusokkal, a kompozíció középpontjává válik, és irányítja a néző tekintetét a táj ködös hátterébe.
Az ösvény mindkét oldalán a növényzet tompának tűnik, egy vékony, világos réteggel borítva, amely nedvességre, dérre vagy friss hómaradványokra utal. A domináns színek lágyak és hidegek, földszínek és szürkés árnyalatok erősítik a nyugalom érzetét. A terep nem egységes: apró kiemelkedések és mélyedések adnak mélységet és realitást, úgy hogy az út hitelesnek és élettelinek tűnik, bár most teljesen elhagyatott.
Fák vékonyan és kopáran magasodnak, vékony ágak keresztezik egymást, finom hálót alkotva a sápadt ég ellen. Nincs levél, amely elterelné a figyelmet, csak törékeny vonalak, amelyek sejtelmesen csendességet kölcsönöznek. Néhány törzs közelebbinek és élesebbnek tűnik, míg mások fokozatosan elenyésznek a távolban, ködös atmoszférába burkolva, amely misztériumot és mélységet ad az egésznek.
Az ég halvány és tompított tónusokban úgy tűnik, összemosódik a tájjal, meghatározott horizontvonal nélkül. Ez a föld és ég közötti egyértelmű elválasztás hiánya felerősíti a nyugalom és az elszigeteltség érzetét, mintha a világot egy finom fátyol borítaná. A jelenet egészében szóródó apró világos pontok a lebegő hópelyhek vagy a nemrég esett hó maradványainak érzetét idézik, dinamikát és textúrát kölcsönözve anélkül, hogy megtörnék az általános nyugalmát.
Az emberi vagy állati alakok teljes hiánya megerősíti a kép introspektív jellegét. Minden a csendre, a megfontolt szemlélődésre és a személyes elgondolkodásra hív. Az út nem ígér konkrét célt, hanem egy élményt: haladni sietés nélkül, hagyva, hogy beborítson a természeti környezet rideg és csendes légköre.
Összességében a kép költői és mértéktartó módon tárja fel egy nyugodt téli táj látványát, ahol az ösvény, a csupasz fák és a leplezett atmoszféra mély magány, csend és belső elcsendesedés érzetét kelti.