Holland iskola (XIX) - Moonlight






Több mint 30 éves tapasztalat műkereskedőként, értékbecslőként és restaurátorként.
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 125991 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Moonlight, egy 19. századi olajfestmény Hollandiából, holland iskola műve.
Leírás az eladótól
Olaj a deszkára
Egy kisméretű nocturne, amely egy alacsony holland folyóparti várost ábrázol egy nehéz, közelgő felhőfoszlány(ok) alatt, szándékosan mértéktartó színpalettával, és egyértelmű hangsúllyal az atmoszférára a topográfiai pontosság rovására. A kompozíció vízszintes felépítésű, a horizontot sötét sziluettbe tömörülve rögzíti a jobb oldalon, míg a bal oldal a víz felé és a távoli árbókok felé nyit. Ez az aszimmetria finoman destabilizálja a jelenetet, és fokozza a közeledő időjárás érzetét.
Az uralkodó vizuális erő az ég: széles, körkörös ecsetvonásokkal sűrű viharfelhőket formál, amelyek lefelé nyomódnak vizuálisan és pszichológiailag is a megvilágított horizont-sávra. A hold—alacsonyan járó és részben fátyolos—kevésbé természetes értelemben vett fényforrásként működik, mint inkább kompozíciós forgópontként, amely elválasztja a nyomasztó felső réteget a víz alatti tükröződő nyugalomtól.
Az egységességet a méret és a takarékosság adja: egy rendkívül korlátozott formátumban a művész meggyőző mélység- és meteorológiai feszültséget ér el tonalitás-kontraszttal a részletek felidézése nélkül. A felhőket körülölelő sötét keret a világos központi nyílás körül finom vignettahatást teremt, amely a szemet befelé vonzza, és megerősíti a jelenet éjszakai, elmélkedő jellegét.
Az eladó története
Olaj a deszkára
Egy kisméretű nocturne, amely egy alacsony holland folyóparti várost ábrázol egy nehéz, közelgő felhőfoszlány(ok) alatt, szándékosan mértéktartó színpalettával, és egyértelmű hangsúllyal az atmoszférára a topográfiai pontosság rovására. A kompozíció vízszintes felépítésű, a horizontot sötét sziluettbe tömörülve rögzíti a jobb oldalon, míg a bal oldal a víz felé és a távoli árbókok felé nyit. Ez az aszimmetria finoman destabilizálja a jelenetet, és fokozza a közeledő időjárás érzetét.
Az uralkodó vizuális erő az ég: széles, körkörös ecsetvonásokkal sűrű viharfelhőket formál, amelyek lefelé nyomódnak vizuálisan és pszichológiailag is a megvilágított horizont-sávra. A hold—alacsonyan járó és részben fátyolos—kevésbé természetes értelemben vett fényforrásként működik, mint inkább kompozíciós forgópontként, amely elválasztja a nyomasztó felső réteget a víz alatti tükröződő nyugalomtól.
Az egységességet a méret és a takarékosság adja: egy rendkívül korlátozott formátumban a művész meggyőző mélység- és meteorológiai feszültséget ér el tonalitás-kontraszttal a részletek felidézése nélkül. A felhőket körülölelő sötét keret a világos központi nyílás körül finom vignettahatást teremt, amely a szemet befelé vonzza, és megerősíti a jelenet éjszakai, elmélkedő jellegét.
