Ivan Karpoff (1898-1970) - La Mietitura

Szerző

Ivan Karpoff (1898-1970) orosz származású, olasz állampolgárságú festő. Novo-Tcherkaskban született, 1925-ben Milánóba érkezett a polgárháború oroszországi sebei és Bulgáriában töltött száműzetés után; sikerült összeolvasztania a szláv melankóliát a lombardiai naturalizmus fényével. Az Brera Akadémiáján formálódott Ambrogio Alciati irányítása alatt, Karpoff gyorsan megalapozta hírnevét egy intenzív kiállítási tevékenységgel, amely a harmincas években kezdődött. A legjelentősebb pillanatok közé tartozik a 1932-es chiavari Palazzo delle Esposizioni-ban megrendezett Esposizione dei Capolavori-n való részvétel, és a 1936-os, Vicenzában, a Manipolo Galériában rendezett önálló kiállítása, olyan események, amelyek felkeltették a nemzeti kritika figyelmét, mivel őszinte impresszionista módon tudta megörökíteni a milánói Navigli-t, a Brianza tájait és az alpesi havazást.

Karpoff sikere nem korlátozódott a régiók határain belülre, hanem egy sor jelentős egyéni kiállításon keresztül terjedt el Milánóban, a Geri Galériában 1938 és 1941 között, Torinóban a Cigala Művészeti Galériában és Firenzében, a toszkán főváros központjában működő galériában. Nemzetközi hírneve arra ösztönözte, hogy nagyvárosokban is kiállítson, Berlinben, Zürichben, New Yorkban és Londonban, ezzel megerősítve azt a képet, hogy egy olyan művész, aki hű marad a költői realizmushoz és soha nem volt túlságosan avantgárd, képes volt közvetíteni egyetemes érzelmet. Halálakor Milánóban 1970-ben, amit egy 1971-es Le Colonne Galériában megrendezett emlékretrospektív követett, Karpoff a kollektív emlékezetben úgy maradt meg, mint a „köd és hó festője”, egy menekült, aki a színben találta meg a hidat elveszett földje és az új olasz hazája között.

Leírás

„Táj, Az aratás”, olaj sarok vásznon, 63×73 cm kerettel, 40×50 cm a csak vászon, datálható a XX. század 1940-es éveire, alul jobbra aláírva. A hátoldalon a Bresciai Bistro' galéria címkéje, Brescia-i történelmi galéria, amely a 19. és 20. századi olasz festészetre specializálódott.

A festmény két, útján járó alakot ábrázol egy földúton, amely kettészel egy nemrég aratott mezőt, ahol a búzakalászok úgy emelkednek ki, mint apró természetes szobrok egy tág és nyugtalan ég alatt. A kompozíciót egy olyan perspektíva dominálja, amely a tekintetet a horizont felé vezeti, miközben a földvonal a vászon alsó felét foglalja el, hagyva, hogy a felhők legyenek a teljesen főszereplők. Az alkotás abból a lírából árad, amely Karpoff vidékies jeleneteire jellemző, ahol a táj soha nem a valóság puszta reprodukciója, hanem érzelmi színház, amelyben az ember alázatos, csendes jelenlétként tűnik fel a természet végtelensége előtt.

Technikai szempontból a festmény Karpoff ecsetelésének érettségét tárja fel: tömény, gyors és magabiztos vonal, amely a formákat a színközvetett összhangok révén határozza meg a tiszta kontúrvonalak helyett. A paletta finoman megválasztott sárga-okker, barna és gyöngyház-szürke tónusokból áll, amelyeket rövid, élénkebben színes foltok szakítanak meg a figurákon, dinamizmust kölcsönözve a jelenetnek. Ebben a műben nyilvánvaló a művész orosz képzésének és a lombard naturalizmus hatásának tökéletes összhangja; a fény, diffúz és szinte ködös, felidézi a művész számára kedves Po-síkságra jellemző atmoszférákat, miközben megőrzi azt a finom, szlávmelankoliai árnyalatot, amely végigkíséri a 1940-es évek egész termését. Friss összhatású, kellemes esztétikai hatású festmény.

Állapotról szóló jelentés

Összességében jó állapotban van. A festmény minden részében épnek látható, élénk színvilággal és jól olvasható ecsetvonásokkal. A keret ajándék.

Nyomon követhető és biztosított szállítás megfelelő csomagolással.