Giacomo Moretti (1939) - Ritratto Maschile

Szerző

Giacomo Moretti (1939). Nem világos, hogy Nápolyban vagy a Cava de' Tirreni-ben született-e. Művészeti képzése mélyen kötődik a nápolyi realizmus iskola hagyományához, olyan mesterektől merít ihletet, mint Antonio Mancini és Vincenzo Irolli, de a XVI. század nagy alakjaitól is, például Giordano és a karavaggesek. Ez a háttér formálta meg stílusát, amelyet gyors ecsetvonások és anyagban gazdag megnyilvánulások jellemeznek. Művészete két jól elkülönülő ágat mutat: az egyik figuratív jellegű, a karavaggesek hatása alatt álló, gyakran magánrendelésekhez kötött; a másikban a figurativitás neóexpresszionista és neóimpreszionista törekvésekkel keveredik, inkább a művész szabad alkotói tevékenységéhez kapcsolódik.

Karrierje erőteljes lendületet vett Nápolyban, ahol 1971-ben aranyéremmel járó diplomát kapott az Első Nápolyi Kortárs Festmény Biennále alkalmából. Személyes tartása miatt és ami a róla szóló monográfiák ritkaságát illeti, egy olyan művész, aki benne van a rangos Comanducci Szótárban, amely az 19. és 20. századi olasz festészet referenciapontja. Olaszországban elért kezdeti sikerek után Moretti Franciaországba költözött, La Rochelle-be telepedett le, ahol tovább folytatta tevékenységét és a nemzetközi gyűjtők részéről kedvező visszajelzéseket kapott.

Bár nem egy gyakran kiállító művész, munkái fontos olasz és európai aukciós házakon már átmentek, ami a konszolidált piaci értékelés bizonyítéka. Termelése elsősorban műfaji jelenetekre és portrékra összpontosít, gyakran fiatal nőkről vagy népszerű alakokról szóló portrék, akik arca az idő nyomát viseli. A fent említett 1971-es biennálé mellett művei rendszeresen feltűnnek csoportos és antológiai kiállításokon, amelyek az olasz figuratív festészet második felének főszereplőinek megbecsülésére szolgálnak.

Leírás

„Férfi arckép”, olaj a deszkára, 72×62 cm keretben, a deszka maga 45×35 cm, alul jobb oldalon aláírva, a XX. század 1970-es éveire tehető.

A mű egy intenzív, közeli felvételt mutat egy népszerű férfi alakjáról, akinek arca a pennellrajzok dzsungeléből kiemelkedve úgy tűnik, mintha az idő faragta volna ki. Az alanyt jellemzi a ápolatlan haj, bozontos bajusz és lefelé néző bánatos tekintet, és Moretti „megjelölt figurák” iránti érdeklődését testesíti meg. A figura úgy tűnik, mintha nehéz és zilált ruhába burkolódzott volna, amelyet a színgomolyagok határoznak meg, elnyomva a részleteket, és kizárólag érzelmi átadást szolgálva.

A kompozíciót egy erőteljes neóexpresszionista lendület uralja, ahol a figurális adatot majdnem felülmúlja a megfogalmazás sietsége. Az ecsetvonások rendkívül tömöttek, „zsírosak” és anyagszerűek, a színhasználat pedig rétegezésben és határozott spatulával végzett ütésekkel halad. Az arc meleg és földes tónusokra épül, hirtelen sárga okra és fehér kiemelések tündökölnek benne, amelyek a volumeneket erősen és közvetlen fény alatt határozzák meg. A háttérben a poros kékek és szürkék használata hideg kontrasztot teremt, amely előre vetíti a tárgyat. Az erővonalak kaotikusak, különösen a haj és a szakáll megjelenítésében, ahol az ecset mozgása olyan fürge, hogy emlékeztet a festészet akciódinamikájára, miközben továbbra is a portré műfajához kötött marad.

Ez a mű a Moretti alkotásainak második ágának paradigmátikus példája: a szabad kutatás irányába mutató vonal, ahol a nápolyi realista iskola szilárd alapja és olyan mesterek hatásai, mint Irolli és Mancini, összhangba kerülnek a huszadik század második felének neoimpresszionista és neoepszionista irányzataival. Kiváló és dinamikus kivitelű festmény, amely mind érzelmi, mind esztétikai fejezésében jelentős.

Állapotról szóló jelentés

Általános állapota jó. A mű élénk színvilágot és jól olvasható ecsetkezelést mutat. A keret ajándék.

Nyomon követhető és biztosított szállítás megfelelő csomagolással.