Roger D Sanchez - La Arquitectura del Rostro Interior

A Belső Arc Architektúrája Roger D. Sanchez egy olyan erőteljes pszichológiai és formális hatást kifejtő képet alkot, amelyben a portré nem reprezentációként, hanem szerkezetként válik. Az arc fragmentálisan bontakozik ki, egy sor függőleges vonásból állva, amelyek egyszerre idézik a csontokat, valamint az oszlopokat vagy bordákat: egy szimbolikus anatómia, amely fenntartja az identitást, de egyben be is zárja azt.

A fehérnek a feketével szembeni radikális használata felerősíti a mű drámaiságát. A fény nem leírja: feltárja. Minden vonal úgy működik, mint egy vizuális dobbanás, ritmust és feszültséget teremt. A szem — az egyetlen közvetlen érintkezési pont a nézővel — áthatol a kompozíción, mint egy tudatosság gesztusa, éber, szinte kényelmetlen. Nincs semleges hozzáállás e tekintet előtt.

Szemléleti szempontból a mű mélyen kortárs témákkal párbeszél: az én fragmentálódása, a belső megfigyelés, a rétegekből és határokból felépülő identitás. Az arc nem maszk vagy tükör; érzelmi struktúra, amelyben minden vonal memória, tapasztalat és kötődés utal.

Technikailag a mű a források gazdaságos használatával és a kifejező pontossággal tűnik ki. A paletta a kromatikus szélsőségekig történő leszállítása megerősíti az időtlen jellegét, és megalapozottan illeszkedik a kortárs figuratív–konceptuális művészeti nyelvhez. Olyan darab, amely mind a minimalista terekben, mind a szimbolikusan terhelt gyűjteményekben működik.

A gyűjtő számára a La Arquitectura del Rostro Interior olyan műnek tekinthető, amely jelentős ikonikus erővel bír, képes többféle értelmezést megtartani és hosszú távon fennmaradni. Olyan kép, amely nem merül ki az első pillantásra: megszólít, zavarba hoz és fennmarad. Egy szilárd beszerzés azok számára, akik olyan darabokat keresnek, amelyeknek identitása, mondanivalója és valódi jelenléte van a térben.


A művet szállítási csőben küldik, a maximális biztonság és a mű integritásának megőrzése érdekében.