Alessio Maria De Santis(1991) - La Maremma

Ez az olajfestmény a táblán inkább az érzelmi teret jeleníti meg, mintsem a toszkán tájat, mint leíró elemet.
Az alacsony horizont megnyitja a színpadot egy széles és vibráló égboltra, amelyet színnel egymásra rakott foltok alkotnak.
A föld, meleg és anyagi, a klasszikus táj hagyományára utal, de szabad festői gesztusokra bontva jelenik meg.
A foltfestés nyelvvé válik a kortárs művészetben, képes felidézni a fényt, a levegőt és a mozgást.
Az ég és a föld közötti párbeszéd alapvető, szinte absztrakt, de még mindig mélyen felismerhető.
A mű a magyar táj és a jelenlegi érzékenység emlékét alapozza meg, visszaadva egy átélte és interiorizált Toszkánát.