Anatol Weclawski - Warsovie 1934

Barit fotópapíron készült nyomat aláírt és 4/30-es sorszámmal ellátott.
Antoni Anatol Węcławski
(1891, Białystok – 1985, Warszawa)
 
Kiemelkedő lengyel éjszakai fényképező, pedagógus, gyűjtő. A korszak közvetlen előfutára, a polgárirealizmus egyik vezető képviselője Lengyelországban a két világháború közötti időben. A Wadwicz címeres, reszkető nemesi nemességből származott, a Kárpátaljáról. A moszkvai katonai akadémia (1917) végzettje, professzionális katona a cári orosz és a lengyel hadseregben, három háború résztvevője. A 20-as évek közepén, hadnagyként a tartalékban, mindennap banki tisztként dolgozva a Varsói Hitelező Társaságban elkezdte fejleszteni ifjúkori szenvedélyeit. 1925-ben részt vett az egyik első, a Lengyel Fotóművészek Társasága által Varsóban szervezett fotókurzuson a kezdők számára (1931-től Polgári Fotóművészeti Társasággá átalakítva), majd a technikákat nehezen tanulta meg. Kezdetben szakmai fotóst szeretett volna lenni, 1926-ban néhány hónapra saját szezonális fotóüzemet vezetett Druskienikban (rögzítve többek között eddig ismeretlen, hivatalos és magán jeleneteket József Piłsudski marsall gyógyfürdőhelyen töltött tartózkodásából). A következő években művészi fotózást űzött, és intenzíven bekapcsolódott a lengyel és külföldi kiállítási tevékenységbe. 1929–1933 és 1935–1937 között részt vett több tucat kollektív kiállításon Varsóban, Lengyelországban és külföldön. Több nemzetközi és hazai versenyen díjakat és kitüntetéseket nyert (például: IV Salon Internacional de Fotografia de Zaragoza, 1930; II Nemzetközi Szalon, Sopron, Magyarország, 1932; 1933-ban a Fényhatásokért a Grudziądz-i Fotóművészeti Kiállításon I. díj és a Koszyce-i Nemzetközi Szalon bronzérem; 1937-ben pedig a „Varsó szépsége” versenyen miniszteri díj a vallási felekezetek és közjavak oktatásáért). 1932-ben, számos fotózási siker után, meghívást kapott a Lengyel Fotóművész Klub legkiemelkedőbb lengyel fotósai közé, a Fotoklubu Polskiego-ba. A művészi munka mellett együttműködött a „Fotograf Polski” folyóirattal, a „Miesięcznikiem Fotograficznym”-mal, a „Polskim Przeglądem Fotograficznym”-mal és a „Moją Leicą” magazinnal. E folyóiratokon gyakran megjelent Węclawski díjnyertes fotói is. A II. világháború alatt német fogolytáborokban tartózkodott. Prenzlau-i táborban fotózási előadásokat tartott a bajtársainak. A II. világháború után az 1947-ben megalakult Lengyel Fotóművészek Szövetségének (ZPAF) egyik alapító tagja volt. 1946–1961 között fototechnika és a fotózás tudnivalóinak oktatásával foglalkozott a varsói Spokojna 13. szám alatti fototechnikai iskolákban. Emellett előadásokat, beszédeket és fotók kurzusait is tartotta: a harminas években a Lengyel Fotóművészeti Társaságban, a háború után a Harcos Házában, valamint a MDK „Ognisko” Kołowa körének fotóosztályán Varsóban, illetve nyugdíjas tanárként a Varsóban működő Fotótanulmányi Gimnázumban (Pomaturalne Studium Fotograficzne) dolgozott.
A. Węcławski élete túlnyomó részében fényképezett, de hírnevét elsősorban költői, melankolikus, ki nem mondott nokturnoknak köszönhette, amelyek a legtermékenyebb időszakában (1926–1935) születtek. Ekkor készítette a legértékesebb fényképeket (pl. Kamienne schodki. Nokturn; Wejście na wiadukt; Efekty świateł; Cienie mostu na Wiśle; Draga na Wiśle w nocy; Motyw z Ogrodu Saskiego w nocy). Poza scenami nocnymi uwieczniał także: portrety, aktokat, csendéleteket, szcenéket, néprajzi, etnografic, tengerészeti, városi tájakat (részletek: Kazimierza nad Wisłą, Inowrocławia, Krzemieńca, Gdańska, Helu), among which kiemelkednek a varsói Óváros kilátásai (pl. Kamienne schodki; Kanonja; Na Starem Mieście). Mivel a lengyel piktorializmus irányzatához sorolják, megörökített olyan, kizárólagosan modernnek tekinthető jeleneteket is, amelyek a konstruktevizmus hatását viselik, bátor diagonális vonalrendszerrel és nem konvencionális nézőponttal (pl. Słoneczna zapora; Kalafiory, kalafiory…).