Artemide - Residenza

Művészeti életrajz
Aleksandra Monika Chuchmacz vizuális művész, festő és fotós, 1978-ban született Będzinben, Lengyelországban. Olaszországban, a Marche régióban él és dolgozik. Lengyel és olasz állampolgár.

Formálódik művészileg Lengyelországban, ahol grafika és fotográfia irányultságú művészeti középiskolai diplomát szerez, majd a Krakkói Jan Matejko Művészeti Akadémián grafikai művészeti és fotográfia mesterfokot szerez. 2003–2004-ben az Erasmus-programhoz csatlakozik a Milánói Brera Művészeti Akadémián. A tanulmányi végzettségeket Olaszországban az Oktatási Minisztérium elismeri.

Több mint tíz éve dolgozik a vizuális művészetek területén, tapasztalattal a festészetben, fényképészetben, grafikai tervezésben és dekorációban. 2007 óta szabadúszó fotósként dolgozik, és vezetett egy professzionális fotóstúdiót Emilia-Romagna tartományban.

Művészeti festészeti termékei főként olajfestményekből állnak vászonra, amelyeket közös kiállításokon, művészeti vásárokon és versenyeken mutattak be Olaszországban és külföldön. 2016 és 2019 között Monte Carlo-ban (Művészeti Biennále), Rómában, Torinóban, Cesenában, Forlìben, Pesaro-ban, Loreto-ban, Montecosaro-ban és Porto Sant’Elpidio-ban állította ki műveit.

A festészet jellege
Aleksandra Monika Chuchmacz festészete a kortárs figurativizmusba tartozik, amely ötvözi a realizmusra utaló elemeket egy szabad, kifejező interpretációval. A témák, főként virágosak és természetbeli motívumok, felismerhetők, de nem fotóleíró értelemben leírók: a valóság a gesztus, a szín és az anyag átszűrődésén keresztül szűrődik át.

A kiinduló realizmus érzelmi és szimbolikus látomássá alakul, ahol a virág autonóm jelenléggé válik, gyakran izolált, vagy a térben lebegő. A formák absztrakt vagy anyagszerű hátterekből bontakoznak ki, folyamatos párbeszédet teremtve a figuráció és az absztrakció között.

Az ecsetvonás energikus és rétegzett, nyilvánvaló a festékanyag használata, és a kontrollált csöpögések, amelyek fokozzák a mozgás érzetét. A szín központi szerepet játszik: az intenzív és kontrasztos tónusok együtt élnek a könnyebb felületekkel, mélységet és vizuális ritmust teremtve.

A kompozíció a technikai kontroll és a szabad gesztus közötti egyensúlyt keresi. A vászonra felvitt olajat a textúra, a fény és a színek sűrűségének kiemelésére használják, ezzel a műveknek erőteljes fizikai jelenlétet kölcsönözve. A festészeti nyelv kifejező, anyagszerű realizmusként definiálható.