Artemide - Terzo occhio del papa....vero

Művészeti életrajz
Aleksandra Monika Chuchmacz vizuális művész, festő és fotós, 1978-ban született Będzinben, Lengyelországban. Olaszországban, a Marche régióban él és dolgozik. Lengyel és olasz állampolgár.

Lengyelországban formálódik művészeti téren, ahol grafika és fotó irányultságú művészeti középiskolai diplomát szerez, majd a Kraków-i Jan Matejko Művészeti Akadémián szerzi meg a Grafikai Művészetek és Fotográfia mesterfokozatát. 2003–2004-ben részt vett Erasmus-programban a milánói Brera Művészeti Akadémián. A tanulmányi végzettségeket Olaszországban az Oktatási Minisztérium ismeri el.

Több mint tíz éve a vizuális művészetek területén dolgozik, tapasztalattal a festészetben, a fényképezésben, a grafikában és a dekorációban. 2007 óta szabadúsó fotósként dolgozik, és vezetett már professzionális fotóstúdiót Emilia-Romagna tartományban.

A festészeti produkciója főként olajfestmények vászonra megvalósított műveket foglal magában, amelyeket kollektív kiállításokon, művészeti vásárokon és versenyeken mutattak be Olaszországban és külföldön. 2016 és 2019 között Monte Carlo-ban (Biennale d’Arte), Rómában, Torinóban, Cesenában, Forlìben, Pesaro-ban, Loreto-ben, Montecosaro-ban és Porto Sant’Elpidioban mutatkozott be.

A festészet jellege
Aleksandra Monika Chuchmacz festészete a kortárs figuratív irányzathoz tartozik, amely a realizmusra utaló referenciákat ötvözi szabad kifejező interpretációval. A témák, túlnyomóan virágosak és természeti jellegűek, felismerhetők, de nem leíróak fényképi értelemben: a valóság a gesztus, a szín és az anyag szűrőjén keresztül jelenik meg.

A kiinduló realizmus átalakul érzelmi és szimbolikus látomássá, ahol a virág autonóm jelenléggé válik, gyakran elszigetelve vagy a térben függőlegesen lebegve. A formák absztrakt vagy materiális hátterekből bukkannak elő, és állandó párbeszédet teremt az ábrázolás és az absztrakció között.

Az ecsetvonás energikus és rétegzett, nyilvánvaló a festékanyag használata, és a kontrollált csöpögések, amelyek fokozzák a mozgás érzetét. A szín központi szerepet játszik: az intenzív és kontrasztos tónusok együtt élnek a könnyebb felületekkel, mélységet és vizuális ritmust teremtve.

A kompozíció a technikai kontroll és a szabad gesztus közötti egyensúlyt keresi. A vászonra felvitt olajat a textúra, a fény és a színek sűrűségének kiemelésére használják, ezzel a műveknek erőteljes fizikai jelenlétet kölcsönözve. A festészeti nyelv kifejező, anyagszerű realizmusként definiálható.