Josefina Coderch (1934) - La flor del instante

Pictura Subastas bemutatja Josefina Coderchhez tartozó e lenyűgöző műalkotást, amely a nőiesség, a természet és az introspekció egyesülését ábrázolja, megörökítve egy időtlen nyugalom, szépség és elmélkedés pillanatát, amely az időben felfüggesztve marad. A festmény kiemelkedik kiváló technikájával és a rendkívüli festői minőségével, amit közvetít.

· Keret méretei: 54x43x6 cm.
· A mű méretei: 35×24 cm.
· A művész által kézzel aláírt gouache a mű jobb sarkában, J. Coderch.
A darab jó állapotban van.
A művet gyönyörű keretben, védőüveggel együtt árusítjuk (az árverésen ajándékként).

A mű egy exkluzív magángyűjteményből származik Gironában.

Fontos megjegyzés: a csatolt fényképek a tétel leírásának szerves részét képezik.

A kép professzionális módon kerül becsomagolásra egy IVEX-szakértő által (https://www.instagram.com/ivex.online/), kiváló minőségű anyagok felhasználásával annak érdekében, hogy biztosítsa védelmét. A szállítás ára magában foglalja mind a professzionális csomagolás költségét, mind a szállítás díját.
A küldést nyomkövetéssel a Correos, GLS vagy NACEX végzi. Nemzetközi szinten elérhetők a szállítások.

------------------------------------------------------------------

Ez a kép egy finomsággal, érzékenységgel és vizuális költészettel teli jelenetet mutat be, amelyben egy női alak válik a kompozíció abszolút középpontjává. A fiatal nő a virágzó mező közepén tűnik fel, és élő, fénylő természet veszi körül, amely finoman úgy tűnik, lágyan öleli önt körül. Testtartása elegáns és nyugodt, mintha egy bensőséges, az időtől teljesen független pillanatban állna meg. Az egyik kezében egy virágot tart, finom mozdulattal az arcához emelve, míg a másik kezében egy hosszúkás tárgyat tart, amely könnyedén támaszkodik a vállára. Egész hozzáállásában nyugalom, befelé forduló elmélkedés és a környezettel való mély harmónia érzése sugárzik."
A figura által viselt sötét ruházat erőteljes kontrasztot teremt a táj világos és élénk színeivel. A ruhája finoman omlik, lágyan kiemelve az alakot merevség nélkül, eleganciát és szerénységet kölcsönözve a jelenetnek. Ez a kontraszt nemcsak a jelenlétét hangsúlyozza, hanem megerősíti szinte éteri jellegét, mintha a táj része lenne, ugyanakkor egy különálló alak lenne. A arcát keretező széles karimájú kalap romantikus és nosztalgikus hangulatot ad, emlékeztetve a múltra, és felidézve a nyugodt, szemlélődő nőiességet. Arcát enyhén oldalra billentve nyugodt, szinte álmodozó kifejezés villan fel, amely arra hívja a nézőt, hogy elképzelje gondolatait.
Természetes környezet alapvető szerepet játszik a műben, életre és mozgásra teljes színteret teremtve. A mező különböző színű virágokkal van borítva, úgy tűnik, véletlenszerűen eloszlatva, szabadság és frissesség érzetét keltve. Ezek a virágok nem csupán díszítik a teret, hanem úgy tűnnek, mintha beszélnének a középponti figurával, mintha részei lennének belső világának. A háttérben sejtet egy szélesebb táj, fák és távoli építmények jelenlétével, ami mélységet ad és bővíti a perspektívát. Ez a halványan elmosódó háttér erősíti a távolság és az álomszerűség érzetét, mintha a jelenet egy emlékhez vagy álmodozáshoz tartozna.
A kompozíciót körülfogó fény gyengéd és ölelő, nem harsány, meghitt és befogadó atmoszférát teremt. Nem intenzív megvilágításról van szó, hanem finom tisztaságról, amely cirógatja minden elemet. Ez a fény kiemeli a ruha árnyalatait, a virágok tónusait és az arckifejezés részleteit úgy, hogy nem nyomul rájuk. Ennek a fénykezelésnek köszönhetően a jelenet szinte költői dimenziót kap, ahol minden úgy tűnik, mintha egy örök pillanatban lenne függőben. A táj nem csupán háttér, hanem érzelmi tér, amely a nyugalmat, a nosztalgiát és a csendes szépséget tükrözi.
A női alak és a természet közötti kapcsolat a kép egyik legjelentősebb vonása. Ő nem külső látogatóként tűnik fel, hanem a környezet szerves részévé válik, mintha abban a mezőben született volna, vagy mindig is odatartozott volna. A virág archoz emelésével tett gesztusa mély kapcsolatot sejtet a természettel, az egyszerű és hiteles érzetek keresését. A vállán tartott tárgy titokzatosságot kölcsönöz, és nyitva hagyja az értelmezést: szimbolizálhatja a munkát, az utazást, a védelmet vagy egyszerűen egy mindennapi jelenlétet. Ez az ambiguitás gazdagítja a művet, többféle olvasatot és érzelmet engedve kibontakozni.
Összességében a festmény finomságot, introspekciót és időtlen szépséget sugároz, ahol a női alak és a táj egyazon nyugalom és költészet légkörébe olvad. Minden elem úgy tűnik, gondosan integrált, hogy egy kiegyensúlyozott, érzelmes és mélyen felidéző jelenetet teremtsen. A mű arra hív, hogy megálljunk, szemléljük és érezzünk, felidézve emlékeket, álmainkat és benső érzelmeinket a szemlélőben."