Rodolfo Guzzoni - le cose non dette 322

A „Le cose non dette” című festménysorozat egy új, meglepően lenyűgöző szintézist teremt a végletekig kiélezett realizmus festői tudása és a szimbólum ereje között. A művész egy éteri tárgyak táncát állítja színpadra: összegyűrt papírlapok, amelyek írás nélkül is a kimondatlan maradék fojtó zaját közvetítik. E műveket koncepcionális hiperrealizmusnak nevezni azt jelenti, hogy felismerjük: a részletek aprólékossága — a gyűrődött papír tapintható megjelenítése — arra szolgál, hogy a megfoghatatlant kézzelfoghatóvá tegye.
A téma lebeg az univerzum mély sötétjében, egy abszolút űrként, amely érzelmi visszhangként működik; itt történik a metamorfózis: a csend súlya megváltódik egy belső fényesség által. A papír mintha saját fényt sugározna, kiemelkedve a sötétségből, mint egy megtisztított és értékes igazság töredéke. Aki néz, nem érzi a titok nyomását, hanem költői felfüggesztettségét: a fény a kommunikációs törekvést abszolút és vibráló szépség formájává alakítja.
A lapból áradó fény ezért egy szó ígéletévé válik, amely egyszer majd megtalálja a módját, hogy le legyen írva. Ez vizuális kritika az emberi képesség ellen, hogy mindent elmondjon magáról; a fehér lap drámaisága fénnyé emelkedik: egy plasztikus jelenlét, amely meghívja a megfigyelőt, hogy kibéküljön a megoldatlan csöndjeivel, és abban a fényben lássa a reményt ahhoz, hogy végre hangot adjon a saját lelkének.
cit. S.R.

*minden művet úgy készítenek, hogy a fehér vászonról kiindulva dolgoznak, és semmilyen digitális támogatást nem használnak.*

Rodolfo Guzzoni művei, aki a Brera-i Képzőművészeti Akadémián szerzett diplomát, világszerte magángyűjteményekben megtalálhatók.