Vincenzo Raimondo - Ballerina






Film- és vizuális művészetek mesterfokozata; tapasztalt kurátor, író és kutató.
| 50 € |
|---|
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 127145 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Vincenzo Raimondo 2026-os eredeti acrilfestmény vászonra, cím: Ballerina, méretek 70 × 50 cm, aláírt, jó állapotban.
Leírás az eladótól
Cím: Balett-táncosnő
Technika: akril a vásznon
Méretek: 50 × 70 cm
Egy balerina, egy olyan pillanatban elkapva, amely sem póz, sem tiszta mozgás. Ez a feszítés és a kecsesség közötti, a levegőben lógó pillanat, amit általában a közönség nem vesz észre, mert túl korán tapsol. Itt viszont ott marad, mozdulatlanul, és rád néz anélkül, hogy téged nézne.
A figura a lényegre van leszűkítve: egy tiszta fekete sziluett, szinte grafikus, amely az alkotás vizuális tengelyévé válik. Körülötte és fölötte a szín megtesz mindent, amit akar. A vörös, kék, sárga és fehér nem írják le a testet, hanem átjárják azt, mintha a tánc nem fizikai gesztus lenne, hanem érzelmi állapot. A tutú nem ruha, hanem egy felület, amelyen a szín felrobbant, összekoszolódik, hibázik és ezért működik.
Háttérként szándékosan rendezetlenül vibráló, nem kínál pontos helyszínt. Nincs színház, nincs felismerhető színpad. Ez a nézőpont a balett klasszikus elképzelésétől egy univerzálisabb felé visz: a fegyelem, a magány, a fáradtságból születő szépség. Végre édesítés nélküli elegancia.
Ez egy olyan mű, amely a kiegyensúlyozottságról szól, a tökéletességről azonban nem. Sőt, éppen az aszimmetriákban, a látható ecsetvonásokban, a figura abszolút feketéje és a körülötte játszó színek szabadsága közötti ellentmondásban él.
Cím: Balett-táncosnő
Technika: akril a vásznon
Méretek: 50 × 70 cm
Egy balerina, egy olyan pillanatban elkapva, amely sem póz, sem tiszta mozgás. Ez a feszítés és a kecsesség közötti, a levegőben lógó pillanat, amit általában a közönség nem vesz észre, mert túl korán tapsol. Itt viszont ott marad, mozdulatlanul, és rád néz anélkül, hogy téged nézne.
A figura a lényegre van leszűkítve: egy tiszta fekete sziluett, szinte grafikus, amely az alkotás vizuális tengelyévé válik. Körülötte és fölötte a szín megtesz mindent, amit akar. A vörös, kék, sárga és fehér nem írják le a testet, hanem átjárják azt, mintha a tánc nem fizikai gesztus lenne, hanem érzelmi állapot. A tutú nem ruha, hanem egy felület, amelyen a szín felrobbant, összekoszolódik, hibázik és ezért működik.
Háttérként szándékosan rendezetlenül vibráló, nem kínál pontos helyszínt. Nincs színház, nincs felismerhető színpad. Ez a nézőpont a balett klasszikus elképzelésétől egy univerzálisabb felé visz: a fegyelem, a magány, a fáradtságból születő szépség. Végre édesítés nélküli elegancia.
Ez egy olyan mű, amely a kiegyensúlyozottságról szól, a tökéletességről azonban nem. Sőt, éppen az aszimmetriákban, a látható ecsetvonásokban, a figura abszolút feketéje és a körülötte játszó színek szabadsága közötti ellentmondásban él.
