Béla Uitz (1887-1972) - Árkadiá

Az aukción egy rendkívül ritka, 1916-ból származó eredeti nyomat található a jelentős magyar művész, Béla Uitz műveként.

A kép egy figurális kompozíciót ábrázol a „Fürdőző” motívummal. A cím, „Árkadiá”, arra utal, hogy a görög mitológiából Árkádia származó elképzelés szerint már korai újkor óta élt az a gondolat, miszerint az élet a társadalmi kötelékek mögött is lehetséges.

felirat
Az ábrázolás alján grafittal aláírt és dátummal ellátott „Bela Uitz 1916”.

Méretek: A lap kb. 41,0 × 53,0 cm, az ábrázolás kb. 23,5 × 34,5 cm.

Zustand
Erőteljes nyomás Büttenpapíron, természetes bütten szélekkel. A papír öregedés miatt sárgult és beszennyeződött. A szélek és a sarkok részben kopottak és gyűrődöttek. Az alsó szélén horpadás keletkezik repedés kezdetével. A kép jó állapotban van.

Eredet
A lap berlini magángyűjteményből származik, és a Galerie Irrgang Berlinben vásárolták.


Béla Uitz (született 1887. március 8-án Mehala, Ausztria-Magyarország; elhunyt 1972. január 26-án Budapesten) magyar festő volt.

Béla Uitz először lakatosként tanoncoskodott. 1908 és 1912 között Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán tanult, és 1914-ben volt az első kiállítási részvétele Budapesten. A Die Acht (Nyolcak) csoport képeivel együtt az ő műveit is elküldték a Panama-Pacific International Expositionre, amiért 1915-ben aranyérmet kapott.

1915-ben a sógorával, Lajos Kassákkal és Emil Szittyával együtt megalapította a magyar avantgárd magazint, az A Tettet (Die Tat), amelyet 1917-ben a háborús cenzúra betiltott. Ezt követően társszerkesztője volt Kassák MA (Heute) című folyóiratának, és részt vett annak harmadik csoportos kiállításán 1918-ban. 1917-ben pedig kiállítást szervezett Péter Dobrovics, Lajos Gulácsy, János Kmetty és József Nemes Lampérth számára az A Fiatalok (Die Jungen) című kiállításon.

1918-ban a háború befejezése után a Magyar Tanácsköztársaság vezető képzőművészei közé tartozott; tagja volt annak Művészeti Igazgatóságának és a Proletár Képzőművészeti Műhelyek vezetője, ahol propagandaplakatákat készítettek (Vörös Katonák Előre!). A Tanácsköztársaság leverése után egy ideig bebörtönözték. 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság bukása után Uitz a magyar aktivistacsoporttal Bécsbe emigrált, ahol csatlakozott Kassák köréhez és megismerte a nemzetközi avantgárd művészet új irányzatait. 1921 tavaszán Moszkvába utazott, ahol a kortárs orosz konstruktivista művészet és az ortodox egyházak, különösen az ikonfestészet lenyűgözték."
Visszatérése után Bécsbe szakított Lajos Kassákkal, és Aladár Komjáttal megalapította az Egység című folyóiratot (Einheit). Naum Gabo Realista Manifestumának fordítása, a Rodtschenko és Stepanowa konstruktivista csoportjának programja és Kasimir Malevics szuprematizmusának gondolatai.

1923 átvette a Proletkult festői stílusát, és 1924-től Párizsban a Francia Kommunista Pártban tevékenykedett. 1926-ban átköltözött a Szovjetunióba, és ott több mint negyven évig a szovjet propagandaművészet művészeként dolgozott. Kurz vor seinem Tod kehrte er nach Ungarn zurück.