SANFILIPPO - IL ponte





Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 128151 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Leírás az eladótól
A híd egy olajfestmény vásznon, 100 × 150 cm, amelyben a festészet mentális és érzelmi térképként épül fel. Az absztrakt kompozíció egy organikus szövetet idéz, közvetlen utalásként Venezia morfológiájára, a városra, ahol az alkotó hosszú ideig tartózkodott, és amely alapvető forrása művészi keresésének.
A kép nem ír le, hanem idéz: a memória egy darabját tárja fel a magasból látott lagúnás városnak, amelyet egy organikus és lüktető elv szerint rendeztek át. A festői felület olyan, mint egy élő szervezet, ahol a vörösek, feketék, kékségek, sárgák és okerek sűrű és rétegzett színritmust alkotnak, amely egy átélte időt, egy közösségi és ünnepi élményt idéz, amely keresztülhalad a mezőkön, csatornákon és utcákon.
A kompozíció központjában a híd áll, mint egy alapvető és szimbolikus fekete jel, amely archetípus értékét ölti: összekötő, átjáró és kapcsolatot teremtő elem, amely képes összekötni látszólag különálló tereket, időket és érzelmi dimenziókat. Így a híd a mű vizuális és fogalmi központjává válik, a feszültség és az összegzés helyévé.
A művész a memória átalakulását végzi, a emléket festői anyaggá alakítva. A szín és a forma nem illusztrál, hanem érzelmi rezonanciát aktivál, amely egy boldog életpillanatot ad vissza, amelyet az idő szűrőjén keresztül láthatunk, és egy univerzális dimenzióba vezet.
A művet egy minimális keret egészíti ki fa csíkokból, amely megőrzi a munka lényegességét anélkül, hogy beavatkozna a felület kifejező erejébe.
A vászon hátoldalán található a hitelesítési tanúsítvány; az alkotó aláírása a jobb alsó sarokban helyezkedik el.
A híd egy olajfestmény vásznon, 100 × 150 cm, amelyben a festészet mentális és érzelmi térképként épül fel. Az absztrakt kompozíció egy organikus szövetet idéz, közvetlen utalásként Venezia morfológiájára, a városra, ahol az alkotó hosszú ideig tartózkodott, és amely alapvető forrása művészi keresésének.
A kép nem ír le, hanem idéz: a memória egy darabját tárja fel a magasból látott lagúnás városnak, amelyet egy organikus és lüktető elv szerint rendeztek át. A festői felület olyan, mint egy élő szervezet, ahol a vörösek, feketék, kékségek, sárgák és okerek sűrű és rétegzett színritmust alkotnak, amely egy átélte időt, egy közösségi és ünnepi élményt idéz, amely keresztülhalad a mezőkön, csatornákon és utcákon.
A kompozíció központjában a híd áll, mint egy alapvető és szimbolikus fekete jel, amely archetípus értékét ölti: összekötő, átjáró és kapcsolatot teremtő elem, amely képes összekötni látszólag különálló tereket, időket és érzelmi dimenziókat. Így a híd a mű vizuális és fogalmi központjává válik, a feszültség és az összegzés helyévé.
A művész a memória átalakulását végzi, a emléket festői anyaggá alakítva. A szín és a forma nem illusztrál, hanem érzelmi rezonanciát aktivál, amely egy boldog életpillanatot ad vissza, amelyet az idő szűrőjén keresztül láthatunk, és egy univerzális dimenzióba vezet.
A művet egy minimális keret egészíti ki fa csíkokból, amely megőrzi a munka lényegességét anélkül, hogy beavatkozna a felület kifejező erejébe.
A vászon hátoldalán található a hitelesítési tanúsítvány; az alkotó aláírása a jobb alsó sarokban helyezkedik el.

