Carina P. - "Inner Sea"

„Inner Sea” felidéz egy víz alatti tájat, amely fény és mélység között függőben van. A felső mező, lágy és légies, a változó áramlatokat vagy a távoli visszaverődé­seket sejteti, míg a mélykék alsó terület csendes intenzitással rögzíti a kompozíciót.
Finom, lineáris gesztusok futnak végig a felszínen, mintha láthatatlan trajektóriák nyomai lennének, amelyek a belső tájékozódásra utalnak a fizikai földrajz helyett. A festmény érzelmi tengerré bontakozik ki — nem szó szerint óceán, hanem a befelé fordulás és a belső mozgás tere.
Réteges akril textúrák változatos áttetszőséget és sűrűséget hoznak létre, lehetővé téve, hogy a fény finom módokon érintkezzen a felülettel. A felső, derengő tónusok és az alatta lévő mély kék közötti kontraszt merülés-érzetet generál, mintha a néző a felszín és a mélység között lebegne.
„Inner Sea” gondolkodásra hív — egy elmélkedés a csendről, a memóriáról és a bennünk hordozott hatalmas belső terekről.

Carina P. (sz. 1981):
Carina P. egy kortárs absztrakt művész, akinek művei a belső állapotok láthatatlan tájainak felfedezésére irányulnak. 1981-ben született, olyan vizuális nyelvet fejleszt ki, amely az érzelmi észlelésre támaszkodik, nem pedig a reprezentációra.
Festményei az introspekcióból kelnek ki—feszültség, nyugalom, bizonytalanság és átalakulás pillanataiból. Rétegzett textúrák, mozgó tónuskontrasztok és irányított gesztusos mozgás révén olyan tereket hoz létre, amelyek egyszerre tágasak és intimek érzik magukat. A horizontok felbukkannak és feloldódnak; a mélység inkább pszichológiai, mint földrajzi. Főként akrilban dolgozva Carina felületeit felhalmozás és elvonás révén építi, lehetővé téve, hogy ösztön és szerkezet együtt létezzen. A fény és sűrűség, a csend és a mozgás közötti párbeszéd visszatükrözi a belső élmény összetettségét.
A külső valóság ábrázolása helyett műve inkább arra hívja fel a nézők figyelmét, hogy szembenézzenek saját belső tengereikkel — emlékezet tereivel, sebezhetőségével és csendes erejével.
Gyakorlata a kortárs absztrakt modern művészet környezetében fogalmazódik meg, ahol az érzelem architektúrává válik, a festészet pedig a tudatosság mezőjévé válik.