Béla Uitz (1887-1972) - Árkadiá

Az aukción egy rendkívül ritka, eredeti nyomtatásban fennmaradt darabja van a jelentős magyar művész, Uitz Béla 1916-os alkotásának.

A kép egy figurális kompozíciót ábrázol a "Fürdőzők" motívummal. A cím, "Árkadiá", utal a görög mitológiából az Arkhadia idejéből a korai újkorra visszanyert elképzelésre, miszerint az élet a társadalmi kötelezettségek mögött lehetséges.

Címkézés
A rajz alatt ceruzával aláírva és datálva: "Bela Uitz 1916".

Méretek
A papírlap kb. 41,0 x 53,0 cm; a képmező kb. 23,5 x 34,5 cm.

Állapot
Erős nyomás a vászonmintás papíron természetes vászon szélével. A papír korosodással sárgult és koszolódott. A szélek és sarkok részben recsegtek és gyűrődtek. Az alsó szegletben gyűrődéssel és repedésnyomattal. A grafika jó állapotban van.

Provenienz
A rajz egy berlini magángyűjteményből származik, a Berlin-Irrgang galériában vásárolták.

Béla Uitz (született 1887. március 8-án Mehala, Osztrák-Magyar monarchia; elhunyt 1972. január 26-án Budapesten) magyar festő volt.

Uitz Béla először lakatos-ösztöndíjat végzett. 1908–1912 között a budapesti Képzőművészeti egyetemen tanult, és 1914-ben vett részt először kiállításon Budapesten. Az A Nyolcak csoport kedvéért készült képeivel együtt az általa szállított műveket a Panama-Pacific International Exposition-ra is elküldték, amiért 1915-ben aranyérmet kapott.

1915-ben, felesége Laczkás- (Lajos Kassák) és Emil Szittya közreműködésével kiadta a magyar avantgárd folyóiratot, az A Tettet (A Tett), amelyet 1917-ben a háborús cenzúra bebizonyított. Ezt követően Kassák MA (Ma) című lapjának társszerkőjeként tevékenykedett, és részt vett a harmadik csoportos kiállításán 1918-ban. 1917-ben Péter Dobrovics, Lajos Gulácsy, János Kmetty és József Nemes Lampérth részvételével kiállítást rendeztek neki A Fiatalok (A fiatalok) címmel.

A háború befejezését követően 1918-ban a Magyar Tanácsköztársaság egyik vezető képzőművésze volt; tagja volt az Ü tục Művészeti Tanácsnak és a Proletár Grafikai Műhelyek vezetésének, ahol propaganda-posztereket készítettek (Vörös Katonák Előre!). A Tanácsköztársaság leverése után egy időre letartóztatták. A Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után 1919-ben Uitz a Kassák-körhöz csatlakozva, külföldre, Bécsbe emigrált, ahol csatlakozott Kassák köréhez, és megismerkedett a nemzetközi avantgárd új irányzataival. 1921 tavaszán Moszkvába utazott, ahol a kortárs orosz konstruktivizmus és az orthodox ikonfestészet, különösen az ikonkép- művészet, lenyűgözték.

Visszatérése után Bécsbe Kassáktól megszakadt és Aladár Komjáttal megalapította az Egység (Egység) folyóiratot. Lefordította Naum Gabo Realista Manifeszáját, amely a Rodcsenko–Sztanovov konstruktív csoport programja volt, és Kasimir Malewics csak művészetfelfogását is kifejezte.

1923-ban átvette a Proletkult festői stílusát, és 1924-től Párizsban a francia kommunista pártban tevékenykedett. 1926-ban költözött a Szovjetunióba, és több mint négven évig a szovjet propagandaművészet képzőművészeként dolgozott. Közvetlen halála előtt visszatért Magyarországra.