Francesc Galobardes (1930) - Silencio blanco · XL FORMAT

Pictura Subastas bemutatja ezt a pompás műalkat Francesc Galobardes tulajdonában, amely egy hegyvidéki kis falu nyugodt életét ábrázolja télen, ahol a hó, a házak és a hegyek összefonódnak, hogy nyugalmat, menedéket és együttműködést sugározzanak a természettel. A festmény kiváló technikájával és gazdag képzőművészeti minőségével tűnik ki.

· Kerettel: 75x102x4 cm.
· Keret nélkül: 65x92 cm.
· Olaj megmunkálás szöveten, kézzel aláírt a művész által a jobb alsó sarokban, Galobardes.
· A darab jó állapotban található.
· A műve gyönyörű kerettel eladva (árverésben ajándékként szerepel).

A mű egy kizárólagos magánkollekcióból származik Gironából.

Fontos megjegyzés: a csatolt fényképek a tét leírásának szerves részét képezik.

A kép professzionálisan lesz becsomagolva egy IVEX szakértő által (https://www.instagram.com/ivex.online/), kiváló minőségű anyagok felhasználásával, hogy védve legyen. A szállítási díj tartalmazza a professzionális csomagolás és a szállítás költségét is.
A szállítás a Correos, GLS vagy NACEX szolgáltatásával történik nyomonkövetéssel. Nemzetközi szinten elérhető szállítás.

------------------------------------------------------------------

Ez a kép egy téli jelenetet mutat be egy apró hegyi faluban, ahol a házak szorosan egymáshoz simulnak, mintha menedéket keresnének a hideg és a környezet csendje elől. A hóval borított tetők lágy fényt vernek vissza, amely a tájat végigkíséri, nyugalmat és tisztaság érzetét adva. Az egyszerű formákkal és masszív fallal rendelkező építmények úgy tűnnek, mintha az idő múlása és a szigorú éghajlat folyamatos együttélésének formálták volna őket. A jeleneten átvágó út részben hóval borított, és a nézőt arra invitálja, hogy elmerüljön ebben a nyugodt és elszeparált helyen.

A kompozíció középpontjában az épületek és a környező táj közötti harmónia érzékelhető. Egy diszkrét torony emelkedik a tetők közé, vizuális és szimbolikus kiindulópontot adva a falunak. Körülötte a házak különböző síkokon helyezkednek el, mélységet és dinamikát kölcsönözve anélkül, hogy megtörnék az általános nyugalmat. Az árnyékok és a világos területek egymással párbeszédet folytatnak, megerősítve a hideg, de fényes nap érzetét, ahol a tél megnyilvánul anélkül, hogy ellenségessé válna.

A háttérben látható hegyek parancsolják meg a horizontot – jelenlétük impozáns és csendes. Formáik rétegződnek, és ahogy a távolság nő, intenzitásuk csökken, elbűvölő és majdnem éteri atmoszférát teremtve. Ezek a sarkok úgy tűnnek, mintha védelmet nyújtanának a falunak, elszigetelnék a külső világtól, és intimebb, önálló térként tartanák fent. A házak és a hegyek közti kapcsolat együttélésre hangolt tiszteletben gazdag, ahol az ember alkalmazkodik a környezethez anélkül, hogy rátelepedne.

Elöl a hó és a föld keveredése, valamint a talaj szabálytalan nyomai felfedik az itten lakók mindennapi mozgását. Apró részletek figyelhetők meg, például támasztott fával, hordókkal, lépcsőkkel és egyszerű szerkezetekkel, melyek a mindennapi tevékenységet és az önellátásra épülő életet sugallják. A kopár levelek nélkül álló fák megerősítik a tél és a megállás érzését, mintha az idő egy rövid időre meg Akadt volna, hogy a szemlélő elmélyedhessen és pihenhessen.

Egésze véve a mű mély nyugalmát, menedékét és identitást közvetít, ahol minden elem hozzájárul a nyugodt és kiegyensúlyozott hangulat megteremtéséhez. A táj, a házak és a hó koherens és harmonikus jelenetként összeolvad, amely a belső reflexióra hív. Nem pusztán egy fizikai hely megjelenítéséről van szó, hanem egy egyszerű, a természettel közel álló, a modern zajtól távolabb lévő életformáról, amely a nézőben gyengéd és megnyugtató nosztalgia érzetét kelti.